Pődör György : CSODÁK IDEJE

 

 

 

          Szent Kinga emlékére

 

Távol az otthon. Már csöndes a határ.

Gyermekvolt-emlék minden, ami pannon.

Keserű szél fújdogál megtört hanton,

amerre vonult a Tegnap, mint vad tatár.

 

Só – verte gyűrű. Halkuló emlék – batár.

Játék csupán? Netán fénnyel kódolt alkony,

mi szétdúlt álmainkba mégis visszajár?

 

Fogként csikordul a kavics. Hamis remény

lopakodik, hazudva, bár a jelen kemény,

majd felrepít a jövő, az örök inga…

 

Ez már a csodák ideje: mély a tárna,

s mintha mindenki valami jelre várna.

(Hát) ne ígérj semmit, de hagyj bíznunk

                                                  Kinga!

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Pődör György
Szerző Pődör György 28 Írás
1948-ban születtem Vasszilvágyon. Mérnök-tanárként tanítottam főiskolán, középiskolában évtizedeken át. Verseket régóta írok. Első verseskötetem a nyolcvanas években jelent meg,melyet még hét követett. Közel ötven antológiában szerepeltem.