Sonkoly Éva : a nyár illatáról…

 

 

Írnék rólad, de nem hordom szerte-szét

mosolyod ölelés-emlékét.

             *

Írok hát a virágról, kelyhében lapuló

nyár illatáról, a nap selymes ragyogása

nézd, hogy’ tündököl, és…

 

eső után az a pici csepp, akárha szemem

sarkában a csillogás, mikor visszatekintek.

             *

Másképpen peregnek már a nyári napok.

Néha varázsolok, múltat idézek, szépséges

időkre emlékezem…

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:04 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 578 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"