ÁLOMSÁG
Egy kicsit kurtán kicsorbult a nyár,
eső zuhog, a szél füvet kaszál,
s a dúsra duzzadt zöld közül kinő,
a hámjait szétszaggató idő,
most torkon szorít az is, ami tág,
mint öreg bohém, züllik a világ,
keringölőzőn pici és kerek,
s én könyörgöm, hogy hadd legyek gyerek,
és óriásinak gondoljam át
e megfejthetetlen, élő csodát,
akit egy álmom mesébe terel,
és arra kényszerít, hogy higgyem el.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:03 :: Böröczki Mihály - Mityka
