Ötvös Németh Edit : Folyó

fotó: Máté László

Csókolja a fának gyöngye,
víznek sármos mosolyát,
alacsonyra hajolt kedve
suvickolja zálogát.

Árnyék csusszan habok helyett,
lucsok mossa lábnyomát,
folyómederben megreked,
mindörökre megbocsát.

——————

Hű, de agyon van ragozva! A macska fel van mászva a fára.

Olyan gazdag ez a nyelv, voltaképpen kis ráfordítással semmi akadálya, hogy egy versnek értelme is legyen, hangzása is legyen úgy, hogy közben ne veszítse el természetességét a szöveg.

 

Legutóbb szerkesztette - Ötvös Németh Edit
Szerző Ötvös Németh Edit 32 Írás
"Megérintett egy angyal szárnya, arcomra lágy csókot hintett, alattam mélyen földi lárma, néhány üveges tekintet. Nem értik sokan, talán én sem, szavak karcát a papíron szívemben a líra zenéljen, amely túllép álmaimon."