Novella

Alkonyodott

  Alkonyodott. A Nap éppen lebukott a hegy mögött. Fokozatosan sűrűsödött a sötét, a megnyúlt árnyékok feloldódtak a félhomályban. Rezzenéstelen volt a csend. Nem tartalmazott feszültséget, várakozást, nem követte semmilyen változás: csak csend volt, elomló és körülfolyó, nyugalmas és mindennapi. [… Tovább]

Vers

Találós kérdés

@page { margin: 2cm } p { margin-bottom: 0.21cm; direction: ltr; color: #000000; orphans: 0; widows: 0 } p.western { font-family: “Times New Roman”, serif; font-size: 12pt; so-language: hu-HU } p.cjk { font-family: “SimSun”, “宋体”; font-size: 12pt; so-language: zh-CN } [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 44.

44.   Este hétre összejött a társaság Klein ügyvéd irodájában. Még mielőtt elkezdődött volna a megbeszélés, Robert félre hívta az egyik régi ékszerész ismerősét. — Herr Rosenfeld! Tudom, hogy magának sem megy úgy mostanság az üzlet, ahogy szeretné, de sürgősen [… Tovább]

Vers

*Felköltöztek a szavak a mennybe

– Versmontázs, Kányádi Sándor emlékére –   “Fölparittyázta az égre magát a pacsirta. Dugja fejét a sok-sok pipevirág: Ó, add meg, tavaszom, Tavasz-világom, keserű szívem szép igazát.                                                          Végzem, mit az idő rám mér, végzem, ha kell százszorozva! Hinni kell [… Tovább]

Vers

Kísérő ének

Kányádi Sándor halálára     Jön az ének értem Átkísér az erdőn Vörösmarty téren  Könyvheti keringőn Megállok emlékben Ül Kányádi Sándor Ernyő-árnyas széken Könyv dedikált pár sor Egy fiatal nőnek Fáradt mozdulattal Átka az időnek Nyújtja át mosolya Olyan valakié [… Tovább]

Vers

visszanéző

    billegek előre hátra gyermeknek képzelem magam fakardos világbátra hintalovon boldogan köröttem felnőtthangok zúgnak én sikítva kacagok a világot még nem látom rútnak egyforma szépek a kicsik és nagyok billegek előre hátra mesékbe képzelem magam szemem lehunyva hátha az [… Tovább]

Vers

Csendközelben

Kép: Saját digitálisan szerkesztett fotóm. Csendközelben                      Koosán Ildikó     Páfrányerdők, rejtett térszögek, kék-fehér virága a semminek, napi expedíció egy jobb lét felé, a te döntésed, s hiszed istené; időd korrajzán a célkereszteket pár fokkal idébb- odébb [… Tovább]

Vers

Kicsengetés

    Mintha csak tegnap kora délután lett volna ( úgy valamikor, a hetedik óra után ) hogy “végleg” elváltunk – mert már hívott a holnap és kiözönlöttünk az Iskola kapuján.    ***   A Tanárnőnek szól most az utolsó [… Tovább]

vegyes

Folyó

fotó: Máté László Csókolja a fának gyöngye,víznek sármos mosolyát,alacsonyra hajolt kedvesuvickolja zálogát. Árnyék csusszan habok helyett,lucsok mossa lábnyomát,folyómederben megreked,mindörökre megbocsát. —————— Hű, de agyon van ragozva! A macska fel van mászva a fára. Olyan gazdag ez a nyelv, voltaképpen kis [… Tovább]

Vers

Ballagók

    Ebben a versben csak ballagnak Nincsenek ünnepélyes alkalmak   Nincsenek elhagyandó iskolák Nincs lejárt időnk és nincs véndiák   Ballagnak mondjuk a Tisza-parton  Völgyben meredek hegyoldalon   Útjelzők közt jövőt illetőn tétován Át új történelmi idők során   [… Tovább]

Vers

Aquincumi éj

Kép:Aquincumi költőverseny saját fotó Aquincumi éj* Flórának örök barátsággal                          Koosán Ildikó     Jöjj ide kedves Lepkevarázsom, várnak a rétek, holdas az égbolt, messze a város, múlt ezer évek, régi szerelmek szelleme éled lengve a légbe… Jöjj, heveredjünk [… Tovább]

vegyes

Különös emigráció

kortárs, epika, próza, novella, elbeszélés KÜLÖNÖS EMIGRÁCIÓ      (Apai nagyanyámnak sok szeretettel)                  A Bajcsy Kórházban mindösszesen csak két beteg feküdt, egy amolyan ízig-vérig kimustrált kórteremben: amit lehet, hogy pusztán csak a ,,magánbetegek” számára, vagy különlegesen fontos, és foglalkoztatott [… Tovább]

Vers

Magad Uram!

    Magad Uram, ha szolgád nincs,  ösztökéltek, ha jött a nyár.  Karod erős, lábad fürge,  gerinced is elbírja már.  Kis csikóból igáslóvá  nyerítettem idő előtt  s ötven kiló zsák árpával  negyven kilóm a földre dőlt.  Fogadtak rám, ugrattak is,  [… Tovább]

Vers

Insomnia

    Ablakpárkányon ciripel az altató, Szúnyoghálón fennakad a kósza gondolat, Zümmög a bajbajutott, majd arcon csap A felismerés, hogy van egy bentlakó. Duruzsol a táguló szembogár, Forgácsolt agysejtek közt a szú perceg, A zajok az inger-küszöbön átesnek, Csak zsong [… Tovább]

Vers

Még egy kicsit

    Meggyógyulsz, tudom, és ellovagolunk a naplementébe, hisz a filmekben is ez történik, mert a szeretet hatalma… Na, ez csak egy romantikus blabla. Hiába énekli az a csini szőke,  hogy a hangod meg a mosolyod. Minden rendben lesz, persze.  [… Tovább]

Vers

Végül

    “Mikor az öregemberek mosakodnak, hatalmas tisztaságszomjjal hajlik a zöld vizek fölé a Huszadik Század.” (Farkas Árpád)   végül hosszan mosakodnak az öregemberek mint a tó tükrére az utolsó éji csillag a mosdótál fölé úgy hajolnak lassú mozdulataiktól dermedt [… Tovább]

Kisregény

Nikáb 17. Nicole Otter eltűnik

A DNS-vizsgálat igazolja, hogy a felrobbant autóban nem Maryam, hanem Angélique Ory rendőrtiszt halt meg. Legrand felügyelő pedig megtudja, hogy Maryam és Joseph egy Angélique nevű nő társaságában kávézgatott rendszeresen.     Legrand felügyelő alig tette le a kagylót, Grandpierre [… Tovább]

vegyes

ÁLOMSÁG

ÁLOMSÁG     Egy kicsit kurtán kicsorbult a nyár, eső zuhog, a szél füvet kaszál, s a dúsra duzzadt zöld közül kinő, a hámjait szétszaggató idő, most torkon szorít az is, ami tág, mint öreg bohém, züllik a világ, keringölőzőn [… Tovább]

Vers

Koranyár

A kép Koday László Ébredés c. festménye Ma nyár van                               Koosán Ildikó     koranyár, képlékeny még az idő, kerékvágását keresi, a régit, majd belezökken;  hétágról tüzel a nap már kora reggel, harmatot hörpint a kert és [… Tovább]

Vers

Csak itt lehetnél!

Apám emlékére És olvadni kezdett a jégvirág, szívemen hamuszín virág fakadt, érted kondult a lélekharang, és zúgva visszhangozta áldott neved.   A hajlongó fenyőkön zúzmara remegett, arcomra hűvös könnyként hullt a dér. Hajnalra még egyszer kivirult az égbolt, ez volt [… Tovább]

Vers

Szélfútta homok

      Gondolatok egy bányagödörnél   A vén idő szegélyén üldögélek, előttem a homokbánya partfala. Mint a végtelen csillagüstökének kőpora: ujjaim közt hull a dara.   Amit hallok, az múltból küldött ének, évmilliók eróziós dallama. Letűnt világ! Lám, mintha [… Tovább]

Novella

Karcsika

töredék, apák napjára   1920-ban parcellázni kezdtek a Várhegy és Sió közt egy új utcát. A földmunkák igen nehezen indultak, talán azért, mert a régi várárok helyét felváltó, korábban már lecsapolt láp még nem száradt ki igazán. Tavasszal mégis elkezdődhetett [… Tovább]

Mese

Leó oroszlán kívánsága

Mese   Leó, az oroszlán egy nagy állatkertben született. Amikor még kicsi oroszlánkölyök volt, édesanyja mesélt egy távoli országról, széles, végtelen szavannáról, ahol ősei éltek, és a mai napig vannak oroszlánok, akik ott rácsok nélkül szaladgálhatnak a hatalmas pusztaságban. Nagyon [… Tovább]

Vers

CSODÁK IDEJE

                Szent Kinga emlékére   Távol az otthon. Már csöndes a határ. Gyermekvolt-emlék minden, ami pannon. Keserű szél fújdogál megtört hanton, amerre vonult a Tegnap, mint vad tatár.   Só – verte gyűrű. [… Tovább]

Vers

Egész Holdak

( kép: net, Stock fotó © carodi )     Vízcseppben csend. Folyók hátán  Tengerig ér. Zajsokaságot ringat.   Az én nyelvemen Kézjelek Közvetítik Szavainkat.   Hangzó és vizuális Világok közt  Újra és újra Alámerülsz, felbukkansz.   Víz tükre alól, [… Tovább]

Vers

Újraélesztés

    Lenyelt sóhaj cigányútra téved mikor oldalfekvésben fölém hajolsz. Már végképp nem ismerlek ki téged: most újraélesztesz vagy megcsókolsz? Ajkad pulzál, mint a vér a kézfejembe, amint a takarót markolom. Haldoklok. Kompresszorként fújsz be a szívembe, s egy percig [… Tovább]

vegyes

Vissza-nem-hallgatható csendek

kortárs, líra, költészet, költemény, prózavers, szabadvers VISSZA-NEM-HALLGATHATÓ CSENDEK Jó volna már belefáradottan Idők táguló háta mögül éberen csak figyelni a szösszenő rezdülések neszeit! Aggódó féltéseim Sziszifusz-pufók arcomra méltán kiültek! Idő-törmelék megidézi a múltakat akkor is ha szándékkal menekültünk a szökött [… Tovább]

Vers

Színek és szavak

    Ha ezekre a sorokra benyitsz, gondolataim kozmoszába jutsz, két felhőúton sétálhatsz, egyik a költők, másik a festők világába visz. Rímek, dallamok lebegnek egyfelől, szüntelenül születő és spontán elszálló képek közt Petőfit láthatod ideges séta közben, 
Ady könyökére támaszkodva [… Tovább]