Sonkoly Éva : ha megmarad…

2018.06.02. Sonkoly Éva Vers 12
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

A józan valóság hideg, keserű annak, ki álmodni

nem tanult.

                           *

Lehetne úgy, ahogy nem szabad…

A magány hálójába befogni másokat,

kötés nélküli, pár boldog pillanat.

                         *

Mondják: „élni és élni hagyni”…Lehetne tán’,

hogy egyszer elmondhasd, valahol láttam

a csodát. Néha megesett, aztán elillant a pillanat.

                        *

Hallottam:

„Semmi sem vész el, csak átalakul.

Az élet egyszeri lehetőség…”

Ha tudnám, valahol más korban új alakban,

csak a tapaszalat, ha megmarad.

(…) 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 582 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"
Honlap