Molnár G. Krisztina : Fényút

 

 

 

Túl az árkádokon, túl falakon

és túl bástya-maradványokon

valami él. Elfelejtett mozdulatok

sorkatonái, sáros bakancsok, halina-

posztós sebek, arcok, miközben az

aszfalton csak léptek várnak, mind

megismernek és elfelejtenek.

A kezek oda-vissza szeretnék arcod

letörölni a színfalakról, ne légy tanúja

semminek. Aki visszabotorkálna, már

csak menekül. Senki nem üldözi.

Egymást vadásszuk, és nincs, aki nevet.

Visszaint egy sugár a homályból.

Te szikrázol – bárhol. Valahol.

Fényút.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: Molnár G. Krisztina
Szerző Molnár G. Krisztina 8 Írás
Mérnök vagyok, jó hosszú ideje. A versek két éve találtak rám, bár mindig irodalomszerető voltam, és fiatal koromban újságíróskodtam is. Naponta írok, egy ideje viszont már eljutottam odáig, hogy a közzététellel várok egy kicsit, és néha javítgatok.