M. Laurens : HÁT TUDOD AMICE… [Levél egy fűzfapoétához.]

M. Laurens

HÁT TUDOD AMICE

[Levél egy fűzfapoétához.]

 

Hát tudod amice, megárt a sok a jóból,

Ám te nem kényeztetsz el minket szóból.

Rímeid kacskák, sánták, már ha vannak:

Mentél volna inkább mormogó tibeti papnak.

 

S forgatnád az imamalmod éjjel nappal,

Nem harcolnál tollal, tintával s fehér lappal.

Azt mondod a lírádat önmagadnak írod?

De oly sótlan, nem is tudom, hogyan bírod.

 

S hogy meg nem értett zseni lennél, kétlem.

Bár vakoknak áldást jelenthet a fél szem.

S, hogy nem érdekel téged, hányan olvasnak?

Persze, hisz nem nekünk írsz, hanem a holnapnak.

 

Szerelmes verseidtől pedig óvjon meg az isten,

Igazi nő, minden során, fájdalomtól szisszen.

Hegyén-hátán, innen-onnan lopott frázis,

Nemhogy szerelem, de rám jött még a frász is.

 

Hát tudod amice, helyedben nem erőltetném,

Inkább bevetném fűvel, rímfaragó elmém.

Ha nap rásütne, lennének rajta virágok,

S “röpke lepkeszárnyak”, mit annyira imádok.

 

Budatétény 2018. június. 05.

(amice = barátocskám)  

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:52 :: M. Laurens
Szerző M. Laurens 220 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )