Virágokat cipelnek hátukon a lankák –
fészkükkel nyúlnak értem az almafák,
ágaik épphogy elérik homlokom.
A cirógató szellő gyengéden teszi a dolgát.
(helyetted)
Nem tudom, eddig merre csatangolt.
Áldás ez a tavasztól.
Minden az almával kezdődött…
Ördögi kísértés,
édeni bűnbeesés –
Először fél, majd tele kosár alma.
Telepátiám kudarca:
szíven talált minden szavad.
Alig hallható dobogás,
szomorú zsoltár…
Lombok közé rejtem arcod
és a szökevény időt.
Már azt se kívánom,
hogy a sült alma illatú esteken
virrassz soraim felett.
Tévedés voltál.
Alig több,
mint egy hirtelen jött,
áprilisi fuvallat…
A szirmok szakadatlan hullanak…
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: D. Bencze Erzsébet
