Gősi Vali : Az öröklét negatívja

Fotó: Vehofsics Erzsébet (Fohász a Somló-hegyen)

 

Bocsáss meg, Uram,

hogy nem vagyok méltó hajlékodba lépni,

lelkemet viseltes rongyokban

színed elé tárni.

Lábamon szakadt szandál,

tenyeremet akác tüskéje szúrta át,

míg kaptattam feléd az ormokon

 – megfáradt szolgád –

hogy hallva a szférák titkos énekét,

megfejtsem a jelet;

mit üzennek a rég angyallá vált égiek,

hogy áhítattal megkövesselek,

és pőre lelkemet kiterítsem eléd.

Ó, Uram!

Ha  terhedre nem vagyok,

hallgasd meg könyörgésemet,

segíts élni még, áruld el a létezés

végső rejtelmeit, hogy az ég ezüstjén

átszűrődjön a remény; az öröklét negatívja.

Tégy csodát, Uram!

Leheld életre szeretteim,

és lélegezzenek szüntelen

apám, fiam szerelmei,

az örökzöld fenyvesek, mind

– általad!

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 287 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/