Bíró Rudolf : Zsákbamacska

 

 

Üres pohár alján pangnak
az egykori gyereknapok.
Nem hallom már tiszta hangnak,
mi a fogaim között vacog.
Elvesztek. Vagy csak úgy vannak.

Látom magamat néha bennük,
de a részletek homályosak.
Majális van. Nézd, ünnepeljük,
ahogy a családok szabályosak.
Szememben amorf-totemjük.

Bódék, bazár és körhinta,
valahogy mindegyik ketyeg.
Érzem, kihűl a palacsinta,
mi anyám kezében remeg.
Beállunk, mert kell a sorminta.

Anya szorítja a kezem,
másik ernyedt, apa sehol.
Zsákbamacskát vesz épp nekem,
csak a sörbódénál dekkol.
De jönni fog, tudom, türelem.

Vízszintben a mérleghinta,
anyával várunk zárórakor.
Homokba rajzolt családminta,
a sörbódénál még nagy a sor.
Teljesen kihűlt a palacsinta.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Bíró Rudolf
Szerző Bíró Rudolf 69 Írás
Bíró Rudolf vagyok. 1992-ben születtem Hódmezővásárhelyen. A mai napig itt élek, dolgozom és alkotok. Számomra a versírás nem csak hobbi, hanem gyógymód is. Sablonosan hangozhat, de a lelki sérelmek kiírása nálam gyógymód, bár lassú...Remélem a verseim által átadott részletek, szeletek elmélyedést, tovább gondolást vagy újraolvasást generálnak, amely érzelmi visszacsatolást fog eredményezni. Eredményes alkotókedvet mindenkinek!