Böröczki Mihály - Mityka : ANYARINGATÓ

 

 

Anyám már régtől messzi akar menni,

bepólyálgatják, mint a csecsemőket,

bár lábtól főig befödi a semmi,

az életösztön szusszanást erősebb.

 

Ravasz motorok állítják az ágyát,

de elnyűtt keze öreg, engedetlen,

rossz füle messzire űzi a lármát,

s én megmártóztatom szeretetemben.

 

Csak szeme rebben, szól hozzám magától,

két pislantásba szorul összes évem,

és megérzem a csöndje illatából,

hogy halni rossz, de megfájdulni szégyen.

 

Anyám, még most is surrannak a fecskék,

csak két évszakra telik már a négyből,

a világ házán recseg az ereszték,

de régi kék csorog alá az égből.     

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.