Böröczki Mihály - Mityka : KOCSMÁBAN

 

 

Csak arcára néztem, s észrevétlen

pillantását figyeltem lopva-

orozva.

Szájában ott aludt a pipa,

ám itt a zaj, s az ital-íz között

derengett fel bennem a gondolat,

 – nem időzve sokat –

ahogy arcáról homlokára tévedt

a nyugtalan tekintet,

– becsomagolva gondosan a nincset –

ki ő, vagy talán hogy ki volt?

 – a papír önként itta be a sort –

Cserzetten ült a bőr az arcon,

s a ráncok oly nyugodtak hevertek rajt,

mint egészen kihalt

vén nyári délután a táj

a fullasztó melegben.

Most öreg.

Kezét kulcsolva ölbe ejtve tartja,

és látni rajta,

ezernyi gond a társa.

Tekintete valami furcsa távba réved,

lassan mozdul a fej,

s a pillantások,

ahogy riadtan futnak széjjel,

kérdezőek.

Talán véletlen, talán épp akarva,

egy könnyű mosoly suhan rajta át.

Sapkája régi – évek zsírja ül benn,

s a haj befödi ráncos homlokát.

Pihen.

Vagy épp a tavaszi melegnek

– árva magában –

kiált a gond a poharában.

Aztán egy hirtelen mozdulattal fölhajtja

maradék sörét,

 – a rossz ablakon bebámul az ég –

s föláll.

Egy szusznyit széttekint,

majd öreges, de mégis gyors mozgással

lendülve lép, és kezét

a sapkájához emelintve nézi

az ajtó résén mint izzad a lég.    

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1001 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.