Böröczki Mihály - Mityka : ÚT BEFELÉ

 

 

Éjszaka van, a vonat suhan,

alszik a táj sötétje,

bár takarja a házakat,

az állomások fényibe

sok, furcsa árnyék lép be,

s becsomagolva lomha lépteit,

a vonatzaj vak álmokból merít,

új képeket az aluvó egészre.

 

A fekete az ablakba szorul,

s váratlanul

fölrántja titkos lepleit egy óvakodó lámpa.,

s gyors kontúrokat hasít a homályba,

fülkémben csönd, csak néha búg

egy álmos hang a kerekek zajába.

 

S ahogy a vonat mögött nő az út,

még hirtelen a látószögbe fut

egy bakterház magányos, lusta fénye,

éjszaka van,

a vonat suhan,

dübög a táj sötétje.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1008 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.