Nélküled vesztegelt az időtlen jelen,
egyre csak hordoztalak hűs ablakaim előtt,
néhány költemény topogott lelkemen,
mielőtt
senkim és mindenem lettél.
…tél vagyok,
mély,csönd és dallam(!)
meglehet,
rongyokból szippantott
lángnyelv is,
mint szeretőd hajából tépett tincs,
bősz és hajthatatlan.
Legutóbbi módosítás: 2020.05.20. @ 16:55 :: Serfőző Attila
