Nagy István Attila Szerző
Vezetéknév
Nagy
Keresztnév
István Attila
1 év Nincs Komment

  <p class="western" style="font-size: 12px; marg

1 év Nincs Komment

  Alkonyodott. A Nap éppen lebukott a hegy mögött. Fokozatosan sűrűsödött a sötét, a megnyúlt árnyékok feloldódtak a félhomályban. Rezzenéstelen volt a csend. Nem tartalmazott feszültséget, várakozást, nem követte semmilyen változás: csak csend volt, elomló és körülfolyó, nyugalmas és mindennapi. [… Tovább]

1 év Nincs Komment

@page { margin: 2cm } p { margin-bottom: 0.21cm; direction: ltr; color: #000000; orphans: 0; widows: 0 } p.western { font-family: “Times New Roman”, serif; font-size: 12pt; so-language: hu-HU } p.cjk { font-family: “SimSun”, “宋体”; font-size: 12pt; so-language: zh-CN } [… Tovább]

6 év 1 Komment

A tízemeletes szalagház délutánra eltakarta a napot, az árnyék félig átnyúlt az úttesten is. Azon túl keskeny park kezdődött, jórészt fiatal fák nyújtogatták fejecskéiket a napsütés irányába. Egy-két idősebb tölgy terített árnyékot a délelőtti órákban néhány nyugdíjas feje fölé. A [… Tovább]

6 év 6 hozzászólás

    Szomorú szememben zöld a tenger, s nagyon messziről jön a hívás, csak suttogás, amire hozzám elér, bőrömet borzolja a drága hang, dobál a meg-megújuló kétségbeesés. Milyen áramlatok indulnak odalent a zöld hullámok bársonya nélkül, ahol már nem simogatásra [… Tovább]

6 év 3 hozzászólás

  Vézna kicsi testem – de szerettelek kamaszkorom kedves költője, Dutka Ákos! Belenézek a tükörbe, s most értelek, mivé lettem, látod? Vézna testem itt lobog a márciusi télben, amikor rügyeket bonthatna a tavasz! Lecsavarja valaki ezt a reménytelen lángot, hiába [… Tovább]

6 év 1 Komment

  Olyanok vagyunk mindannyian, mint a mélytengeri halak: állandóan a víz alatt úszunk, s nem vesszük észre az elmaradó napokat, hónapokat, éveket. Úgy válik múlttá a jelen, hogy szinte nincs is tudomásunk róla. Mindig valami más foglalkoztat, mindig előre tekintünk, [… Tovább]

6 év 5 hozzászólás

    álmod lebben fáradt éjjel párnád gyűrödszenvedéllyelkopogva szólminden óraidő fordulrosszra jóramegláthatodébren várvahogyan kúszikreggel lángjaszobád falánegyre feljebbcsönd növekszikbeljebb beljebb

6 év 5 hozzászólás

  Gyula maga elé bámult, lábát az elhagyott vályogvető gödör vízébe lógatta. Szeretett itt üldögélni. A pocsolyákon túl nagy rét kezdődött, messzire elláthatott, semmi sem zavarta a kalandozó tekintetet. Pedig gyakran előfordult, hogy semmit sem látott, csak nézett a messzeségbe, [… Tovább]

6 év 6 hozzászólás

  — Ide figyelj, elrontottam az életemet — mondta Ildikó. Felém nyújtotta a konyakos poharat. A vastag, ormótlan kocsmai pohár sehogyan sem illett a másodosztályú étteremhez. Csodálkozó tekintetemet látva, hozzátette: — Teherbe ejtett egy rohadt gazember, egy utolsó strici. Tudod, [… Tovább]

Nagy István Attila Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.