Turris eburnea
Nem könnyű az éghez közelítni,
amikor rántana bármi földi,
hiszen én is alig lélek,
főleg földi,
mégis kapaszkodom egy-egy jelzőbe,
jelzett szóba, anyateremtésbe, apába,
amikor már nincsen, a teremtésbe,
ami jobbára már nélkülem,
de enyém
a magaslat, ahonnét jobban
magaménak érzem, hogy
legyen, ami van,
együtt velem, szétválhathatatlan,
akár az isteni közöny vagy kékség
örök derűje.
Ezért a toronyba, ne halljam
a durvaságnak tobzódásait,
hadd szeressem azt, ami bennem
az emberből maradt.
