Seres László : Magad Uram!

 

 

Magad Uram, ha szolgád nincs, 
ösztökéltek, ha jött a nyár. 
Karod erős, lábad fürge, 
gerinced is elbírja már. 
Kis csikóból igáslóvá 
nyerítettem idő előtt 
s ötven kiló zsák árpával 
negyven kilóm a földre dőlt. 
Fogadtak rám, ugrattak is, 
meddig viszem a vállamon 
s kiszámoltak mint egy bunyóst, 
szégyellem is, meg fájlalom. 
Nekem tét volt, nekik csak hecc, 
cséplőbandám így lelkesült. 
Megédesítettem nekik 
a mindennapi keserűt. 

Belém verték: – Magad uram!
A kényszervirtus erényt szül. 
Letagadni szenvedésed, 
mikor szíved beleszédül. 
Csak előre, sose hátra, 
szemed könnyel telhet meg.
Három lépés, kettő, még egy.
Így lesz felnőtté a gyermek. 
Ha nincs szolgád, ahogy mondták
– mit nehéz volt megértenem – 
ma becsülöm azt igazán,  
mit önerőmből értem el. 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.