Vers

Haiku-töredékek

(Amikor sok 17 szótag…)       Kagylóéj-csillag. Mindenség gyöngyszeme: hazám.   Lepke árnyékban monitor. Billentyűkön  ujjak.   Időtlenségbe hulló pillanatok. Zuhanójelen.   Egy emlék hányszor gondolható újra?   Múzsám újabban  klaviatúrával jár táncot.   Fülemben csend, szavakban szárnyak — [… Tovább]

Vers

Kutyát karácsonyra

  Kutyát karácsonyrakarácsonyra kiskutyát venni nehéz a jobb tenyésztők tavaszi almot kölykeztetnek csak vidéken hirdették meg páran: “két hónapos kuvaszölykök eladók” hiába ijedezett a feleségem hogy harapós lesz fellöki az idős nagymamát mindenáron kuvaszt akartam venni az ázsiai pásztorebek mindig is a kisborjak a kiscsikók a kisgidák  és a [… Tovább]

Vers

Lépések

    Tekintetem testeden cikázik. Mozdulataidat még nem ismerem. Az utcafrontról, lassan eljutunk a házig, mit eddig néztem, magamba ölelem. Jó volna most is olvasni szemedben, bőröd lágy selymét érezni ujjamon, hozzád bújni lenne minden percben kedvem, míg mosolyod szellőként [… Tovább]

Vers

Ki nem bújt szavak

      Homlokodon és szívedben a Nap ragyog. Felhőtlen érzés lettél, mindenhol vagyok. Az ég fényes gombján változó színeid udvarolnak. Szavam nem csak szótalan, selypítéstől a féltésig, felesleges – értőn csüng – kimondatlanul és visszatartva is, gondolatolvasáson innen és [… Tovább]

Vers

Mértani haikuk

  Síkban fekvő test Domború körvonala Konvexet alkot.   Bezárul a kör De közepére vetül, A Reménysugár.   Emberi tömeg Konformista halmaza Az egész része.   Üres a lélek, Űrtartalmat nem mérnek A csalódáskor.   Szerelmi tétel: A háromszög két [… Tovább]

Vers

Találkozás egy fiatalemberrel

Találkozás egy fiatalemberrel   BARNAKENYÉR, SZŐLŐ, FRISS SAJTDARABOK  kinevetett, mégis fölszaladtunk a hegyre s a balettintézeti kollégium fölött csigává, trópusi hallá meg egysejtűekké lettünk. lent öklendezett a beteg Duna ám a fák helyeslően bólogattak mögöttünk, hiába sírt a város, s akkor én megint tudtam: VAGYUNK! ő meg [… Tovább]

Vers

Babapantomim

    Nézd, ez pantomim, mennyi bájos mozdulat. Ha kezdi alkalmasint, Márkocska mit mutat?   Titkát majd kibogozza az idő: merről jön, hova megy? Itt van, a csoda van itt, ész nem éri fel.   Örömös áhítat jár át, gyönyörűségben [… Tovább]

Vers

FAHÉJ

(Vonul-tolul egész tömény csapatban a fűszernövény, földből szökken föl az égig, ízek, s illatok kísérik.)   Fatörzsön nőtt kéregkaréj, titokzatos íz a fahéj, enyhén pikáns, enyhén csípős, forralt borokból ismerős, szívvel érlelték illatát barna bőrű, trópusi fák, hajók hozták messzi [… Tovább]