Marthi Anna : Ki nem bújt szavak

 

 

 

Homlokodon és szívedben a Nap ragyog.

Felhőtlen érzés lettél, mindenhol vagyok.

Az ég fényes gombján változó színeid

udvarolnak. Szavam nem csak szótalan,

selypítéstől a féltésig, felesleges – értőn

csüng – kimondatlanul és visszatartva is,

gondolatolvasáson innen és túl, jelentés

arról, hogy nem bújunk ki: most szabad.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:02 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak