Vers

Ki tudja mért

Bölcsőtől koporsóig hányszor foszlik rongyosra, s  férceled szorgosan foltosra, vagy csak nézed vackában, hogy remeg ha lázas szegény, s angyalka nyújtózik sebhelyén.   Bölcsőtől koporsóig, hányszor szakad  újra szét az öltések helyén szökken a remény… Aztán újra dobban,  nézed, nevetsz, [… Tovább]

Mese

Kicsi sün almája

Mese     Közel egy gyümölcsöskerthez élt a kicsi sün, a sűrű bozótosban. Éjjelente innen indult vándorútra, hogy élemet szerezzen magának. A kertben sokféle gyümölcs volt. A kicsi sün legjobban szerette az almát, alig várta, hogy megérjen. Amikor a fán [… Tovább]

Kisregény

Nikáb 19. Angélique vallomása

Bernard Legrand azt a tanácsot kapja Ory felügyelőtől, hogy kerülje Angélique Duchamppal való találkozást, ám Maryam barátnője önként jelentkezik vallomást tenni.   Angélique   Bernard Legrand alig ért be hétfő reggel a rendőrkapitányságra, a szolgálatos altiszt máris intett neki. — [… Tovább]

Vers

Elgazosult kert

„Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, / Fájása édes, hadd fájjon, hagyom./ Ha balgaság, ha tévedés, legyen, / Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!” *       Birokra kelnek számban a szavak, melyek őrízhetnék a letűnt nyarat [… Tovább]

Vers

Anyám titka

  A messzeségből intesz felém, látom, hogy villan szoknyádon a nap, cipőd sarkán fordulva hevesen keresed, s nem leled fiaid anyám. Fiatalon, gyötrötten szerettél, még felsóhajt a múlt, kéri kincseid, de te már összegyűjtötted, mit adhat az Élet, e fösvény, [… Tovább]

Vers

Nyár-túra

    Nyáron a balcsi jó dolog, úticél, szabadság, csók sorok, nélküled nem megyek -lételem, sátrazunk kettesben édesem. Gondoltam addig majd lefogyok, nem gáz, ha dúsak az idomok, bakancsban irány a Som csúcsa, listánkon este egy jó szútra. Holnap meg [… Tovább]

Vers

Posta-tó

      Van egy tó a hossza száz láb Minősége szerint inkább Lenne Békaugrató Ugy hívják hogy Posta-tó   Parttól partig szél-segéd Fiatal fák levelét Kézbesíti vonulnak Tükrén felhők madarak   Csenddel páros csobogása Halaknak csüng fűzek ága Nádszál-tövi [… Tovább]

Vers

Ø

  Mint csuklós busz az éles kanyarban törik derékba megannyi félénk álmom, csomóként csúszik át a garatban a nyál. Nem nyeltem félre. A kimondott szavak lilulnak a számon. Szerelvényként száguld át rajtam a libabőrbe bújtatott végpillanat. Majd a váltó hirtelen [… Tovább]