Kutyát karácsonyra
karácsonyra kiskutyát venni nehéz
a jobb tenyésztők tavaszi almot kölykeztetnek
csak vidéken hirdették meg páran:
„két hónapos kuvaszölykök eladók”
hiába ijedezett a feleségem hogy harapós lesz
fellöki az idős nagymamát
mindenáron kuvaszt akartam venni
az ázsiai pásztorebek mindig is a kisborjak a kiscsikók
a kisgidák és a kisbárányok gyámolítói voltak
felügyelték véres megszületésüket
védték őket a ragadozók ellen
Kosztolányi Dezsőnek is kuvasza volt
s a youtube-on a fajta a legtöbb klipen kisgyerekkel játszik
nevelés kérdése mondtam
megígértem nőstényt veszünk – azok kezelhetőbbek –
s majd nem a falkavezér kölyköt hanem a másodikat vagy a harmadikat fogjuk kiválasztani
na de hogy autózzunk kétszáz oda-vissza négyszáz kilométert
téli gumik nélkül át a Bakonyon
majd hátra ülj ne az anyósülésre vetettem fel
de ez sem hangzott túl megnyugtatónak
a 2008-as világgazdasági válság utáni éveket írtuk
s már több mint egy éve munka nélkül voltam
ezért nem telt téli gumira
nagytestű kutyát venni gazdasági csőd közepén?
amikor Lassie-t is akkor adták el a regényben bár hazatért
amikor már nem tudták miből etetni?
valami mégis azt diktálta: IGEN! IGEN! IGEN!
pedig hetvennél több álláshirdetést pályáztam meg
s 59 évemmel tanári gyakorlat nélkül nem vettek föl sem az intézetek
sem az iskolák se vidéken se Budapesten
világéletemben újságíró voltam de már csak szépirodalmat akartam írni
Hemingway szerint az újságírás akkor jó a szépíráshoz
ha az ember időben meg tud szabadulni tőle
nekem ez csak ilyen későn sikerült
amikor már a sokadik lapom ment csődbe
megpróbálkoztam az ingatlan szakmával
de a hitelválság elsők között az ingatlan- és a gépkocsikereskedést döntötte romba
2007-ben hiába lettem irodaelső
az én hirdetéseimben az is benne volt ha író lakott a házban
vagy ott történt meg valamilyen városi legenda vagy történelmi esemény
még Móricz Zsigmond Üllői úti négyszobás lakását is árultam
a Hét krajcárt 1907-ben egy ottani harmadik emeleti kétszobásban írta
gyakran fellépcsőzött hozzájuk Ady
az első emeleti négyszobást öt évvel később a Sári bíró színpadi sikere után vették ki
a németre fordított Sáraranyért lelkesedő Thomas Mann már ott látogatta meg 1920-ban
majd ott lett öngyilkos a felesége is – de ezt kihagytam a hirdetésekből
most az én házasságom hever itt romokban gondoltam
s beszálltunk a hideg kocsiba
lassan vezettem a hókásás aszfalton nyári gumijainkkal és tudtuk sokáig tart az út
mert az autópályadíjon is spórolnunk kellett
de lassan kinyílt a táj a régi Balatoni út két oldalán aztán kisvárosok jöttek
alig ismertem rájuk
a “jobb időkben” mindig az M7-esen mentünk
majd nagy sokára Székesfehérvár
aztán a 8-as úton tovább tovább és tovább
majd hirtelen ismerős lett a vidék
különösen az a kopár hegy Inota után szétágazó mellékgerinceivel
mintha egy tengeri csillag karjai lennének
hát persze
katona koromban több hadgyakorlatunk is volt itt
télen nyáron ősszel tavasszal
lombváltás vagy hóhelyzet szerinti álcaruhában
ez megint valami olyasmi amit sosem mondunk el a feleségünknek
de a katonaviselt férfiak félszavakból is megértik egymást
nézd csak mondtam hogy megtörjem a hallgatásunkat
látni a hóhatárt böktem a hegy felé
és csakugyan a tetejétől a közepéig tiszta fehér volt
de attól lejjebb sehol hó jég zúzmara
mintha valaki egy vonalzóval vízszintes csíkot húzott volna a hegy közepére
az út is olvadt egyszer sem csúszott meg az autó
mintha „valaki” vigyázott volna ránk
mintha lett volna remény
(és azóta állásom is van már)
Várpalota Veszprém majd idegen falvak s erdővel borított hegyek itt-ott mindenfelé
s egyszer csak egy idegen falusi családiház nagy rendezett udvarán álltunk
a láncra vert kuvasz kan felágaskodva ugatott az anyakutyát a kölykökkel a lakásba zárták
holnapra vártuk magukat – fogadott ijedten a tulajdonos egy középkorú nő
kiderült a telefonba rossz dátumot mondtam
kértem ne adjon enni a szállítás napján a kiskutyának mert a kocsiba az új eb
olyankor behány
ő meg épp az imént etette meg tejbepapival
leforrázottan vörösödtem el – a feleségem nem szólt – legjobb kosztümjében egyszerűen állt ott
kedves volt és szép – most tűnt fel mennyire – ahogy “más szemével” is néztem
de aranyos – adtam a kezébe az előre megbeszélt félénk kis nőstényt
a remegő fehér szőrpamacs nedves fekete orra megilletődötten szimatolt minket
gyorsan fizettünk köszöntünk és már szálltunk is be a kocsiba
nem akartam sokat teketóriázni
a feleségem a hátsó ülésen az ölébe fektetve fogta a kutyust
mi lesz itt gondoltam tudtam a kölyök
amint a kanyaroktól és az irányváltásoktól megbolydul a limbikus rendszere
hányni fog mint a gyerek a túl sok ringlispilezéstől
talán ha óvatosan vezetek kibírja hazáig?
a kiskutya az út kétharmadáig bírta Székesfehérvár határában mindent összehányt
az egész hátsó ülést feleségem kosztümjét de még a kocsi padlójára is ment
félreálltunk az úton
igyekeztem mindent letörölgetni
megsemmisülten ültem vissza végül
mi jöhet még?
most már tényleg minden tönkre megy?
el fogunk válni?
jellegzetes jól ismert hányásszag terjengett a kocsiban
mint amikor a kisbabát megbüfiztetik
attól kezdve a feleségem ezt a kutyát
a saját gyermekének tekintette
