M. Laurens : A VÉNSÉG

 

M. Laurens

A VÉNSÉG

 

A vénség fakó, szótlan sorstárs,

Arca szikkadt és két szeme jég,

Görnyedt hátáról sorsa lóg le,

Gúnyája kopott s mosatlan rég.

 

Hitében már rég csalódott,

Mindkét lába reszketeg ugyan,

Falakba kapaszkodva csoszog,

S életeddel mégis elsuhan…

 

Budatétény, 2018. július 6.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:02 :: M. Laurens
Szerző M. Laurens 220 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )