Rokkámon sodorj aranyfonalat óh, Remény, s tán éltem gyönge szálát nem hasítja már a végzet -rongyom épp elég viseltes- mind a gúnyát mit rámöltött a sors megszolgáltam úgy foltozom mindmáig selyemszálon mégsem pendül lelkem, ott táncra kélne már s csak [… Tovább]
Már nem tudok sírni… elfogytak a könnyek, minden év újabb és újabb cafatot marcangol húsomból, a szerelmek, a barátok, az utak megannyi küzdelem s mit sem ért… elfogytak a könnyek. Minden nappal egyre csak húz a sors [… Tovább]
Évekkel ezelőtti megtörtént esemény alapján íródott. Ma is az ivóban lakomázik sorra ömlik le garatján a folyékony kenyér számtalan pohár fenekétől csuklik s a hatalomvágytól duzzad zsigeriben az ér. Szeméből szikrát szór a gyűlölet, melynek csupán egyetlen parazsával [… Tovább]
Dohos falak közt láttam, ahogy rámsötéted’ az ég, mintha még Ő is villámival büntetné a már így is nehéz sorsomat s hiába kiáltnám mimózán „Most már itt az elég!” úgysem hallaná bősz égi háborúban csak gyújt’ná még [… Tovább]
Szerető nyár Hegyek ölelésébe költözött nyaram, zöldellő fenyvesek rejtik mosolyát, ott fecskeszárnyon száll – a végtelen utam – s majdan csillagok őrzik édes álmát. Hűs patakokba csordogál álmok könnye, hogy édesítse azt tündöklő sugár, harmat fátyoltól elnémuló [… Tovább]
Haza kell térned! Mondanám, de a szóhoz nem kerekednek a parancsot megtagadó ajkak, parányi gödreimhez nyújtóznak csupán míg sós könnyemet kísérik útján. Pillanat. Oly könnyed a mozdulat súlya -rövid perceim órákra nyújtja- mért ne lásson csodát világtalan szemem? [… Tovább]
Tintaszív Kis asztalomra már rászáradt a viasz, kialudt rajta a hajlongó gyertyaláng, fodrozódó füstje száll s véle a Tavasz, recsegő fiókom mélyén csak a szú rág. Előttem éltem lapjai – megsárgulók – sötét tintafolt, szép szavakat összemos. Megfakult [… Tovább]
Az ajtón túl Penészbe burkolt, sárguló falak minden sóhajjal egyre jobban nyomnak, skatulyámból kiárad a dohszag, -őrjítő csend, a zord világ hallgat- emlékképben szerte foszlik a szín egyre marcangol a megidézett kín, lepergett homok apró szemén halványul a lét [… Tovább]
Kicsiny virág keresztje Büszke szálon harmat libben, fürdik abban egy kis virág, könnyet hullat, meg se rebben, keservét ontja a világ. Leple alant hajló fonák gyönge szárból elkorcsosul, kacagnak a kék violák, fásult szirma miként búsul. Léptektől [… Tovább]
Színfalak A csend is légből kapott, mit torzítanak a penészfoltot szövögető torz falak bűzlő légtől szomjazom s az egyre erősödő tam-tamok rezzenését hallgatom. Dob pereg. Bordám közé ékelődő szilánktól fájdalom hasít, eláraszt a lé kasza élén megcsillan a végszó, [… Tovább]
