Németh Alexandra Zita Szerző
Vezetéknév
Németh
Keresztnév
Alexandra Zita
4 hónap Nincs Komment

Rokkámon sodorj aranyfonalat óh, Remény, s tán éltem gyönge szálát nem hasítja már a végzet -rongyom épp elég viseltes- mind a gúnyát mit rámöltött a sors megszolgáltam úgy foltozom mindmáig selyemszálon mégsem pendül lelkem, ott táncra kélne már s csak [… Tovább]

1 év Nincs Komment

      Már nem tudok sírni… elfogytak a könnyek, minden év újabb és újabb cafatot marcangol húsomból, a szerelmek, a barátok, az utak megannyi küzdelem s mit sem ért… elfogytak a könnyek. Minden nappal egyre csak húz a sors [… Tovább]

1 év 2 komment

Évekkel ezelőtti megtörtént esemény alapján íródott.     Ma is az ivóban lakomázik sorra ömlik le garatján a folyékony kenyér számtalan pohár fenekétől csuklik s a hatalomvágytól duzzad zsigeriben az ér. Szeméből szikrát szór a gyűlölet, melynek csupán egyetlen parazsával [… Tovább]

1 év 5 komment

      Dohos falak közt láttam, ahogy rámsötéted’ az ég, mintha még Ő is villámival büntetné a már így is nehéz sorsomat s hiába kiáltnám mimózán „Most már itt az elég!” úgysem hallaná bősz égi háborúban csak gyújt’ná még [… Tovább]

1 év Nincs Komment

  Szerető nyár   Hegyek ölelésébe költözött nyaram, zöldellő fenyvesek rejtik mosolyát, ott fecskeszárnyon száll – a végtelen utam – s majdan csillagok őrzik édes álmát.   Hűs patakokba csordogál álmok könnye, hogy édesítse azt tündöklő sugár, harmat fátyoltól elnémuló [… Tovább]

2 év 4 komment

Haza kell térned!   Mondanám, de a szóhoz nem kerekednek a parancsot megtagadó ajkak, parányi gödreimhez nyújtóznak csupán míg sós könnyemet kísérik útján.   Pillanat. Oly könnyed a mozdulat súlya -rövid perceim órákra nyújtja-  mért ne lásson csodát világtalan szemem? [… Tovább]

2 év Nincs Komment

Tintaszív   Kis asztalomra már rászáradt a viasz,  kialudt rajta a hajlongó gyertyaláng,  fodrozódó füstje száll s véle a Tavasz, recsegő fiókom mélyén csak a szú rág.   Előttem éltem lapjai – megsárgulók – sötét tintafolt, szép szavakat összemos. Megfakult [… Tovább]

2 év 3 komment

Az ajtón túl   Penészbe burkolt, sárguló falak minden sóhajjal egyre jobban nyomnak, skatulyámból kiárad a dohszag, -őrjítő csend, a zord világ hallgat- emlékképben szerte foszlik a szín egyre marcangol a megidézett kín, lepergett homok apró szemén halványul a lét [… Tovább]

2 év Nincs Komment

Kicsiny virág keresztje   Büszke szálon harmat libben, fürdik abban egy kis virág,  könnyet hullat, meg se rebben, keservét ontja a világ.   Leple alant hajló fonák gyönge szárból elkorcsosul, kacagnak a kék violák, fásult szirma miként búsul.   Léptektől [… Tovább]

2 év 2 komment

Színfalak   A csend is légből kapott, mit torzítanak a penészfoltot szövögető torz falak bűzlő légtől szomjazom s az egyre erősödő tam-tamok rezzenését hallgatom. Dob pereg. Bordám közé ékelődő szilánktól fájdalom hasít, eláraszt a lé kasza élén megcsillan a végszó, [… Tovább]

Németh Alexandra Zita Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.