Németh Alexandra Zita : Tintaszív

Tintaszív

 

Kis asztalomra már rászáradt a viasz, 

kialudt rajta a hajlongó gyertyaláng, 

fodrozódó füstje száll s véle a Tavasz,

recsegő fiókom mélyén csak a szú rág.

 

Előttem éltem lapjai – megsárgulók –

sötét tintafolt, szép szavakat összemos.

Megfakult sorok közt rejtőzik ezer csók,

mézíz ajkakon csillan a könny, harmatos.

 

Mából mossa nyomát a hűs borospohár

átitatván az elmúló szép éveket,

tán rejt még oly szép tavaszt a látóhatár,

 

s ha nem, tintaszívben temet mély szerelmet.

 

Legutóbb szerkesztette - Németh Alexandra Zita
Szerző Németh Alexandra Zita 14 Írás
Balassagyarmaton születtem, 1989.09.06.-án, jelenleg egy Nógrád megyei kisvárosban élek, Szécsényben. Három gyönyörű lány édesanyja vagyok illetve másodéves hallgató a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán, tanító szakon. A gyerekek közel állnak a szívemhez, oktatásuk során, talán én is meg tudom szerettetni velük az irodalmat, ahogy azt velem is tették tanáraim. Kisiskolás korom óta írok verseket, amik egyfajta hobbyként szolgáltak. Az irodalmat a későbbi tanáraim ösztönzése miatt szerettem meg. A költészet számomra teljesen más világ. Ott Önmagam lehetek, minden gondolatom és pillanatnyi érzésem megjelenik az aktuális írásomban. Kedvenceim közé tartozik Ady, Petőfi, József Attila versei, illetve Radnóti Miklós és Juhász Gyula írásai. Verseim elsősorban a vágyakról, szeretetről, álmokról szólnak. Saját kötettel nem rendelkezem, különböző közösségi oldalak felületén publikálok. Számomra a költészet a lélek szimfóniája.