Németh Alexandra Zita : Áldozat

 

 

 

Dohos falak közt láttam, ahogy rámsötéted’ az ég,

mintha még Ő is villámival büntetné

a már így is nehéz sorsomat

s hiába kiáltnám mimózán „Most már itt az elég!”

úgysem hallaná bősz égi háborúban

csak gyújt’ná még tüzes poklomat.

 

Vajh’ gyáva lennék, ha hagynám, hogy elragadjon a mély?

Megszabadít’ná bőröm izzó láncoktól

mik nyomában a kín gyökerez

s életutam térképét nem fest ’né többet a szeszély,

mert most csak nyugtatom magam, hogy lesz kenyér,

borravaló, mit e kéz szerez!

 

Aluljárók bősz forgatagába, díszes hacuka

leplezi gyönge mivoltom, nem láthatnak,

hisz akkor oda a holnapom

s asztalunkon nem fekszik más csak penészes matutka.

Gyermek szemébe úgy, hogy látnék csillagot,

ha a napot el nem koldulom?!

 

Kínzó ostorcsapás hajtja lelkem a metró felé

büszkeségem könnyim sodrására bízom

szívem facsarom utoljára

majd méltóként járulok a gránit tömkeleg elé

aprót kérve­ – adakozzanak –  gyermekim

csillagjáért állva bitóra.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Németh Alexandra Zita
Szerző Németh Alexandra Zita 0 Írás
Balassagyarmaton születtem, 1989.09.06.-án, jelenleg egy Nógrád megyei kisvárosban élek, Szécsényben. Három gyönyörű lány édesanyja vagyok illetve másodéves hallgató a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán, tanító szakon. A gyerekek közel állnak a szívemhez, oktatásuk során, talán én is meg tudom szerettetni velük az irodalmat, ahogy azt velem is tették tanáraim. Kisiskolás korom óta írok verseket, amik egyfajta hobbyként szolgáltak. Az irodalmat a későbbi tanáraim ösztönzése miatt szerettem meg. A költészet számomra teljesen más világ. Ott Önmagam lehetek, minden gondolatom és pillanatnyi érzésem megjelenik az aktuális írásomban. Kedvenceim közé tartozik Ady, Petőfi, József Attila versei, illetve Radnóti Miklós és Juhász Gyula írásai. Verseim elsősorban a vágyakról, szeretetről, álmokról szólnak. Saját kötettel nem rendelkezem, különböző közösségi oldalak felületén publikálok. Számomra a költészet a lélek szimfóniája.