Improvizáció
Koosán Ildikó
Megadott néhány szóból írást kreálni
úgy tűnik újra divat lett mára.
Nem mondom, elismerésre méltó teljesítmény,
főleg, ha adott időn belül sikeres mű kerül ki
a versenyző tolla alól;
visszaidézi a régi népi szokástól ihletett
tollfosztó, tengeri- fosztó esték hangulatát,
egyéni fantáziával, színezett élőképsorozat
végtelenített láncra fűzhető meséivel
elűzi az est unalmát;
Ma brahiból feladott keresetlen szavak köré
építenek egyes költők versnek is mondható
személyes eszmefuttatásokat,
utóbb két ilyen művel is találkoztam
nyomtatva, verseskötetben.
Ez a költőiség valamiféle újfajta bizonyítéka lenne?
Vagy a modernségé talán?
Én leginkább vicces verspótléknak tartom…
Eszembe jutott, követtem már el ilyet én is:
Melankólia
/fantáziavers tíz megadott szóból/
Selyemhernyó –gubó lett megannyi kurta vágy,
az ősz üres, ahol tegnap még hinta ázott,
csődbement égövön tátong a világ,
s e nyárutóban a kedv is elvirágzott.
Elér a lét farkasfoga, az a vicsorgó,
húslészín magányba fúl az alkonyat,
pincemélyén kong a vörösboros hordó,
mint viszonzatlan, méla kábulat.
Ím, hol a mulandó dolgos kényszere tombol,
tollunk hegyén vasmacska – pár dorombol,
tükörnek háttal, magunkkal szembenézve
panaszkodunk: Szép volt, de kár, hogy itt a vége!
Szántód, 2007. július 8. Írótábor
2018. július 13. péntek.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:02 :: Koosán Ildikó
