D. Bencze Erzsébet : Vasárnapi

 

Hűvös csókokra ébredek.
Szemérmetlen ez a hajnal.
(hát persze, megint nyitva maradt az ablak)
Rövid a takaróm. Fázom.
Hiába húzom a párnám fejemre,
eltűnsz az álommal te is…
M
egint esik.

 

Belaktam a nappalokat,
de az éjszaka egyedül lakhatatlan.
Amióta
fogva tart a magány,
javíthatatlan későn
kelő lettem.
Nincs jobb
egy
vasárnap reggeli lustálkodásnál
kinyújtózni az emlékekkel.
Bár mellém bújhatnál
most!
(huhh, ez meglehetősen banális,
holott megfogadtam,
nem írok több elkoptatott frázist)
Megpróbálom kihajtani hangodat a csendből,
a
ddig nem kelek föl. 
Köztudott,
az alvás kifejezetten hasznos.
(úgyhogy maradok)
Pedig a szomszédból beúszó kávéillat
kifejezetten csábít.
(emlékszem, két cukorral ittad)

 

Az elkóborolt tavasz időnként hátára vesz,
ám újrakoldulni a tovatűnt ifjúságot
zörgő avarban térdig gázolva aligha lehet.
A májusoknak egyszer vége lesz,
az ősz elnyeli színeinket,
lassan m
inden elcsitul,
elillannak a madárdalok.
A vágy se hajt,
csak a mohó kíváncsiság,
amit a tegnap itt hagyott –

(arcom ma is pirul,
ha elképzelem, ahogy szemeddel
titokban letapogattál
)
Vállaink valaha tétován összeértek,
még érzem illatod,
s a finom borostát,

miként puha mohapárna,
simogatott.
Egyetlen valós ölelésedért viszont
befizetnék egy világ körüli utazásra.
Annyira, de annyira hiányzol, te drága!

Mondják, az ábrándozás káros,
úgyhogy felhúzom a redőnyt.
Talán sikerül
 az összeomlásom után
vissza
hajtogatni magam,
(előbb a takarót),
majd térdet hajtani
az Úr parancsolata
előtt.
(hagyjuk a vágyakat,
elvégre vasárnap van)


*
saját digitális grafika

 

Legutóbb szerkesztette - D. Bencze Erzsébet
Szerző D. Bencze Erzsébet 155 Írás
Mottóm: „Az alkotás arra való, hogy a lélekbe hatoljon és megérintse szeretettel.” (Jókai Anna) Szülővárosomban, Zalaegerszegen élek és alkotok. A Gondviselésnek köszönhetően három művészeti ágnak is hódolhattam: a zenének, képzőművészetnek és a költészetnek. Végzettségeimnek megfelelően nyugdíjba vonulásomig mint kirakatrendező, dekoratőr, rajz-, biológia-, és énektanár dolgoztam. Alapító karnagya voltam a kétszeres Nívó-díjat és arany-minősítést kiérdemelt Zalaegerszegi Város Fiúkórusnak (1991-1999). 2005 óta a Zalaegerszegi VITRIN Kortárs Képzőművészeti Egyesület tagjaként több önálló és csoportos kiállításon szerepelnek alkotásaim. Gyermekkorom óta írok verseket, de csak 2007 óta jelennek meg folyamatosan írásaim különböző folyóiratokban, antológiákban és online irodalmi portálokon. Versesköteteim: Az ősz illata (2011, magánkiadás), Üveghang (2012, Krúdy kiadás saját illusztrációkkal), Túl közel ( 2019, Pannon Írók Társasága-saját illusztrációkkal) Még több rólam: https://7torony.hu/content.php?c=58873