dudás sándor : Történelem órák

 

 

Újszilvásiaknak

 

 

Diófánkról tekintgetve festettem a múlt legendáit. 

Az Ilike hídjáról néztem a Só-útat, 

Kőkereszten innen és túl. 

A folyás partján, 

szűk utcát képezve két sor szalmatetős ház, 

a falak sárlécből. 

Szabadtéri tűzhelyek. 

Füst száll. Nyugodt tempóban 

asszonyok, gyerekek sürögnek-forognak. 

A férfiak a közeli erdőben vadásznak. 

Egyszer csak felfigyelnek a Dél felől közeledő 

szokatlan zajra: távoli dobpergés. 

A porfelhőben lovas- és gyalogoskatonák, 

borotvált fejűek, bugyogósok, turbánosok. 

Ágyúkat vontatnak, lófarkas zászlók lengnek. 

Jön a hadnép hosszú sora, 

derekukon görbe kard, vállukon átvetve tegez, 

a tarsolyokban nyílvesszők. 

A fegyvereken csillog a szeptemberi fény. 

A kis fatemplom félrevert harangja zúg…

Füzesmegyer maroknyi népe menekül…

Csoda, hogy le nem estem a fáról.

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - dudás sándor
Szerző dudás sándor 753 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.