1.
Hello, péntek!
Szeretem, hogy újra itt vagy!
Ilyenkor van valami a levegőben,
amitől jó megőrülni. Valami, ami
éjjelre összerak, reggelre újra szétszed.
Pénteken gyönyörűek a lányok…
Ilyenkor másként lehet szeretni, örülni,
mindent másként látok. Imádok éjjel kettőkor
elindulni, és búcsúzáskor halkan odasúgni
valakinek: a szemedet szeretem leginkább.
De a legjobb mégis az ölelés a hűvös éjszakában,
ami felmelegít, mint elévülhetetlen gyengém,
a konyakmeggy.
2.
Ölelés a múltból
Emlékszem, kedvenc napunk volt a péntek.
Kettőkor már indulhattam a suliba elétek.
Előbb a fiúk furakodtak az ajtón kifelé,
majd tódultak viháncolva a lányok,
te egy halk „hello Juli”- val elköszöntél,
de hosszan nézted még a copfos szőkét,
és örülni láttam a szemedet akkor is,
amikor elért a – szerintem is kiállhatatlan,
ám végérvényesen javíthatatlan gyengém –
a tapintatlan anyai ölelés.
Van valami a levegőben ma is,
ami nem hagy egészen megőrülni a távozásod óta,
– valami, ami szavakkal kifejezhetetlen,
csak azt tudom, hogy nagyon szeretem…
Elég a péntekre gondolnom, és látlak újra az iskola előtt,
látom a copfos szőkét, fülemben ott cseng a „hello Juli”,
és ez a kedves emlék álmomban minden éjjel összerak,
de reggelre szétszed újra a hiány –
a rettenetre ébredés…
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:02 :: Gősi Vali