Gősi Vali : Péntek

Változatok – emlékek – egy kamaszlány kérésére és fiam emlékére, aki tizennyolc éve, hogy örökre eltávozott a földi világtól. Nagykorúvá vált a hiány, a fájdalom…

1.

Hello, péntek!

 

Szeretem, hogy újra itt vagy!

Ilyenkor van valami a levegőben,

amitől jó megőrülni. Valami, ami

éjjelre összerak, reggelre újra szétszed.

Pénteken gyönyörűek a lányok…

Ilyenkor másként lehet szeretni, örülni,

mindent másként látok. Imádok éjjel kettőkor

elindulni, és búcsúzáskor halkan odasúgni

valakinek: a szemedet szeretem leginkább.

De a legjobb mégis az ölelés a hűvös éjszakában,

ami felmelegít, mint elévülhetetlen gyengém,

a konyakmeggy.

2.

Ölelés a múltból

 

Emlékszem, kedvenc napunk volt a péntek.

Kettőkor már indulhattam a suliba elétek.

Előbb a fiúk furakodtak az ajtón kifelé,

majd tódultak viháncolva a lányok,

te egy halk “hello Juli”- val elköszöntél,

de hosszan nézted még a copfos szőkét,

és örülni láttam a szemedet akkor is,

amikor elért a – szerintem is kiállhatatlan,

ám végérvényesen javíthatatlan gyengém –

a tapintatlan anyai ölelés.

Van valami a levegőben ma is,

ami nem hagy egészen megőrülni a távozásod óta,

– valami, ami szavakkal kifejezhetetlen,

csak azt tudom, hogy nagyon szeretem…

Elég a péntekre gondolnom, és látlak újra az iskola előtt,

látom a copfos szőkét, fülemben ott cseng a “hello Juli”,

és ez a kedves emlék álmomban minden éjjel összerak,

de reggelre szétszed újra a hiány –

a rettenetre ébredés…

Legutóbb szerkesztette - Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 283 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/