Lelépni a fűre mezítláb
Koosán Ildikó
Félre a bágyadtra fésült sorokkal
simulékony, enervált szavakkal
a petyhüdt akarat esztétikája
a langyos állóvizek sivár romantikája
már a tegnapé;
a hétköznapok közé ácsolt édelgések,
éppúgy kikezdik az élet mindennapjait
mint a rozsda,
hervadt virágdömpingtől
émelygős lesz a hajnal.
festett a tengerpart,
eldugulnak a vihar szélcsatornái,
idegenül kószál a lélek
bársonyba, selyembe burkolt szavak
formára metszett díszfák,
gondosan tervezett kerti utak
labirintusában
ahol az érzelem biankókeretébe
nem férnek a köznapi gondok, szerelmek
fájdalmak természetes megélései;
félre ezekkel!
lelépni a fűre mezítláb s elheveredni
több élvezet, izgalmasabb élmény
maradandóbb világlátás ajándék-
perceivel kecseget.
Ez már a huszonegyedik század!
2018. július 17.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:02 :: Koosán Ildikó