Derzsi Pál Szerző
Vezetéknév
Derzsi
Keresztnév
Pál
1 hónap 2 komment

tettem én kezemet
sima homlokodra,
hajoltam szívemmel
megriadt szívedhez,
kezem homlokodra,
szívem a szívedhez.

kezem homlokodra
pihegő madárnak,
szívem a szívedhez
zsendítő reménynek,
szép csudamadárnak,
csillanó reménynek.

szép csudamadárnak
szívemet szívedhez,
egymás dobbanását
így sikoltsák együtt
esdeklő imának
messzi istenekhez

7 hónap 2 komment

Kicsi Réka emlékének

Mottó:”Amíg csak él az ember”
(Lőrincz György)

hókorom hull
hulladozik a szemfedél-korc…
estefelé, így, végkormozottan,
kín-határtalanul
kiált belőlem Tiborc,
ó, én nagyságos Nagyjóuram,
miért ez így, miért tutul
ránk ezernyi fenevadad,
minek ez élő húsba mart kereszt
altasd el, ringasd pókarongyodat,
mert gúzsba köt, s el nem ereszt…

(- az alkony puha erdőkre hullt,
utca kondorult alánk álmosan.
nyakam körött édes teherrel,
veled, kicsi leányom,
tejért mentünk, elporoszkáltunk,
végig az úton a napszentületben…-)

az egek hallhatón hasadnak rendbe,
s meg-nem-másítható e kegynek
átkozott, inverz betlehemje,
megátalkodott törvények kéje
cikkelyekbe ráz múlandót s vétket,
értem, Nagyjóuram, a miértjét nem,
s mikéntjét annak hogy a kegyelmed
égő, vérpogány cirádát hasít,
sebet roppant az értelemben…

(a kis süni ott szuszogott,
szöszmötölt egy fűcsokorban,
ahogy az alkony
velünk caplatott a szinte unott
estéli kutymorgók hullámhosszain,
s a “Jóestét!”-ek elmaradhatatlan derűje
szórt meg gazdagon akkor is,
akkor…
fülemen kezed melege lüktetett…)

Égi útjaid Te, Nagyjóuram, váltig ismered,
végigvág rajtuk kényed ostora,
vagy pilinkéző hópernyét ejt rá a lelked,
osztogat érdemet s feloldozást
mostoha közönnyel, meg nem torpanva
soha,
soha.

(szóval a kis süni…
-Édesapám, ó, nézd,
apja anyja magára hagyta,
sírhat már, hogy ríhat szegény?
vedd, add fel kezembe,
nézd, hogy örül, gömbölyög
ssz…a kis legény…
csillagfény hullt, s a Hold sarlója
aratta rád az ölelést térdre ereszkedve…
– az út csorda verte pora fölött
kipattant, virágzott az este-)

Derűs arcomat érintetted, Nagyúr,
érezted-e bőröm, húsom, csontjaim rendjében
Bábelt, az égető dühöt, fájást, sikolyt,
mi bennem lobog oltatlan vadul,
megalázottan,feltörve, át a csenden,
s mit semmilyen ígért vízözön el nem olt?

(- Kérdezz, édesapám!
-Édesapának kije vagy, kincsem?
hangod dallamát most is hallom,
puhán,mint szellő suttogása,
ha megcirógatja egy lomb födte ág,
úgy lehelted süntüskék fölött:
– Édes, drága, csillag-angyalkája!
dúdolt, énekelt bomolva,
a véghetetlen csillagos magasság.)

Szomjas vagyok, Uram, fakassz hűs vizet, kérlek,
adj vándor-magamnak enyhet, ó, mondd meg,
miért kell ilyen szomjasan mennem hegyeknek,
völgyeknek vággyal, kétellyel, a sok miérttel,
egyedül,
kifosztva,
jaj-sebekkel?

(Nézd, csillagom,
alszik a kis sün kigömbölyödve…
a tér megroggyant traverzei közt
egyedül indulok már-sosem-lesz-tejek után,
a caplatás régen elhallgatott,
mint kérésed, hangod, simogatásod,
nyakam körött ma mégis érzem:
kérdezetlenül viszlek a hulló estben
úgy dúdol fényed, meleged
kis sünit dédelő kezed fölött,
s veled suttogják kis testvéreid
– Édes, drága, csillag-angyalkája -,
hunyorgó csillagok.)

Székelykeresztúr,2019. december 15.

1 év 5 komment

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

1 év 7 komment

 

nem tudom,

merre, hol vagy,

kiszakítottál,
kiszakítottalak magunkból,
egy ég, egy föld ropja táncát
gazdátlanná rongyolt televényen,
s labodák semmire nem jó kórói,
vérbő levelei verik föl a voltat…
mivégre van, mivégre volt
izzás, kiáltás, kapaszkodás
terméketlennek bizonyult holdhamuban,
minek a gyökerek olyannyira makacs,
mégiscsak ürbe szakadó jaja, veszte,
ha, mint rögzött,vesztes tombolás,
önmagát szomjazta keresztre?
nem tudom, merre, hol vagy,
hógolyók s napkorongok sikítanak,
mosolyok s összevont szemöldű szavak rögein
didergő magvacskák vagyunk
meddő holdbéli tájon…

2 év 2 komment

a zöld úgy ujjong,
mint magányos gyermek, kit megölelsz,
s a szíved dobogását szorítod övéhez,

 

 

 

Betoppansz most,

a zöld úgy ujjong,

mint magányos gyermek, kit megölelsz,

s a szíved dobogását szorítod övéhez,

mintha ezer év óta csak téged,

csak ezt a derűs pástra toppanást várta volna,

ezt a hanyag, szélborzolt loboncú

önmegmutatást…

Ösvény éled, ezernyi szunnyadó lépés indul a múltból 

zsendülő szálakkal emlékezik a pázsit,

a halmok szorosra ölelik a berket

mögötted, s ágak bogaira akadt felhők

bolyhulnak föléd,

hogy látva lássanak téged,

ahogy a tágranyílt pillanat  szembogarán,

huncut rebbenéssel,

mosolybarázdát húz

a létezésed…

 

 

 

 

 

 

3 év 4 komment

törékeny-tisztán lobbansz

gyertyának fehér lángja így

egyetlen boldog pillanat vagy

Elnézlek

állsz hófoltok fölött

hajadon csurog az égi kék

s ahogy a kövek lábadnál összesúgnak

rebbenve moccansz kicsit odébb

 

Érzed

nyugalmas roppant súly ölel

törékeny-tisztán lobbansz

gyertyának fehér lángja így

egyetlen boldog pillanat vagy

nyakadba sóvár csókot ég

tűlevélkedvű vad havas

 

Látlak

ha itt ha távol úgy nem múlik nap

azon a kövön állsz akár

vagy ábrándkavicsra vetít igézeted

hátad mögött egy erdő vize ring

susog köröket rajzol

 

 

válladon nap zizeg

3 év 6 komment

…otthon vagy, miként messzi csillagok.

 

Nyakad szép ívén az ében dúdol halkan,

s a nyárban ékeid vidám manókként élik, amit

valahol pálmák árnyára pingál a Nap:

a pajkosan-hűtlen, villó foltokat.

Simulva-ázva egy bolyhos óceánban

titkos totemek, mélybarna lapok

hoznak-visznek álmod parttalan csacskaságain,

s karcsú ujjak melege zizeg játékos dűnék között.

Az ég ívére feszül a távol-tág világ,

szavak zöngéje horgol testedre cirádás csöndet,

mint zöld-vörösben habzó vadcseresznye-csók.

S ha báván majd hajadban zilál rejteket a hold,

elnézlek: otthon vagy, miként messzi csillagok.

3 év 4 komment

…szavamra így simul szavad.



Kedved hószántó, mókás cibóka,
jégtű-ösztökés tél szakad,
csillagport szitál felhők fakója:
szavamra így simul szavad.

Lépted ma csapongó, tarka dallam,
ág zizzen kéken, s táncra kel
parttalan szigetként, lankadatlan:
az erdő rólad énekel.

Szélcsuklyák buknak gót ívű égre,
kedvébe pólyáz tág havas:
pillék rajában blúzod fehérje
huncut kis halmokat havaz.

3 év 5 komment

Körmözi csilló jégvirág táncát



Körmözi csilló jégvirág táncát,

szirmain áttört szőttes az ég,

tejtükör-éjen dér haja szánt át,

csikland, a mély most zeng kicsikét.

 

Zúzmara-pajkos hallali ének

hajlik a kertre, áznak a fák,

mintha csak álmod játszana fénynek

tán sose hallott vágy-muzsikát.

 

Lassan az érről fölmeri csendben

hűs pirkadatnak arcát a Hold,

jégbibe-táncban izzik a kertem,

kéje beszökken, árad, felold.

 

Zizzeni foncsor jégvirág táncát,

szirmai százát kékli az ég,

kék ugar méhén vér tüze szánt át,

fölcsap a mélység, lehull, elég.

 

3 év 5 komment

Hozzád simulok ebben a felkavart világban…

hallod

hó pilinkéjét

a csend fürtjeibe fonottan

akkor is ha sárban lucsokban lépdelsz

s ordít sok megbolondult karácsonyi vásár…

puhán hófehéren hull rád a reggel

az este pihe-meséket suttogva

betakar…

hozzád simulok ebben a

felkavart világban

innen

fényévnyi távolból is

s hallgatom 

hogy dobog dübörög a szíved

a csodától a pihepuha csendben

ebben a kozmoszra is észrevétlenül ráterülő

boldog szeretet-havazásban…

Derzsi Pál Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.