Csillag Endre : A három gyémánt szerelme

Nyomtatás

Nyomtatás A toprongyos férfi a parton ült egy széles kövön, és a szürkén hömpölygő folyót bámulta. A lemenő nap vörös fénye sötét árnyékokat rajzolt sovány, ráncos arcára. Mennyi megaláztatás érte már az életben. Tele volt velük, szinte már a fülén [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás Édesanyám is volt nékem … – kezdte a dalt a tanító néni. Irénke az első padban hangosan felzokogott. A tanító néni elharapta a dal folytatását és megsimogatta a leányka fejét. – No, no… mi a baj, drágám? – nem [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás Megint fúj ez a forró, száraz szél. Az itteniek „chamsin”-nak hívják. Nézem a piramist, s közben érzem, ahogy mindent belep a szemerkélő vöröses színű por. Mindenhová eljut. Lassan, csendesen, észre sem vesszük, rátelepszik mindenre. Először csak vékony rétegben, egy [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás Tibi a délutáni bevásárlást intézte a közeli multiban. Feje kótyagos volt még, nem rég járt le a hosszú műszak a gyárban, és hazafelé beugrott. Ahogy figyelmesen sétált az áruval megrakott pultok között, azon tűnődött, mi az, ami kellhet otthonra. [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás   Mikor az erdő lombjából fény szűrődik, és suttog árnyékok felett lágy szenvedélyt fodra az édes szónak – mint megannyi barázdája az ősi és bölcs folyónak. Ott simítja öblükbe éjszakák részeit ágak morajától lenyugvó alkonyon, hol napfény fonta keresztül [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás ásítva hálót fon az éj a csillagok megannyi szentjánosbogár s néma tó a Hold elapadni majd megújulni kész idilli kép de az embernek „ágyban párnák közt” halódva a remény megmarad-e hogy majd az utolsó lélegzettel meglesz az örök élet [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás Edit egy korhadt fatörzsön ült a Duna-parton. Arcán érezte a tavaszi nap cirógatását. Hallotta a víz csobogását, de nem látta, csak érzékelte az őt körülvevő természetet, és Ádámot, amint tőle nem messze játszik, a víz által kisodort kövekkel és [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás Lehettél volna, de tudom nem leszel Utadon lépéseket irányomba nem teszel. Bíztam benne, hogy majd Te is keresel, Ameddig a fejemben mindenki csak felesel. Lehettél volna sok kérdésemre válasz, Hisz’ méhecskét magának egy virág sem választ. Kérlek válassz, sok [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás I. A bírámra néztem, vártam, elitél-e, Amiért megbíztam egy kemény tőrben. A bicska neve: Igazság. Már húsz éve Történt, hogy zsebembe gyömöszöltem S úton-útfélen biztattak egyre többen, Hogy mártsam bele hazugba, pribékbe, Ám őket meg nem öltem. Mielőtt döftem, [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás Lezártam a múltat, a méreg kiürült, elengedtem és most már békegalambként repülhet életem felszántott mezőin. Szabad vagyok. Helyet csináltam az új magnak, hogy csírája ontsa a szépséget, a mosolyt, mely talán újra a részemmé lesz. Magam vagyok. Lelkem ünneplőbe [… Tovább]