Böröczki Mihály - Mityka : LATORCA

FOGADOTT FOLYÓINK

 

Elképzelem a Földemet,

mint ízeire tört kezet,

egy vad gyönyör a zárt ököl,

s a folyók megduzzadt erek.

 

 

LATORCA

 

Vereckei hágó mellett

csorgatja a magyar lelket,

a forrástól hegyi patak,

s rohan, hogy majd belészakad,

az iramtól megrészegül,

meglassúdik, kiszélesül,

lel örömöt, s eltűr mustrát,

mégse tőle híres Munkács,

hosszú testén nincsen lakat,

szíve csücske Sárospatak,

haza térül, s itthon boldog,

Ondovával együtt Bodrog,

s a változást nem féli, ha

ölébe kapja a Tisza.

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1008 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.