Konyári Mónika Szerző
Vezetéknév
Konyári
Keresztnév
Mónika
2 év 4 komment

 

Közeledbe merészkedik. Egyre közelebb. Teste fáradt, meggyötört.Szárnyad suhogása megnyugtatja, áramlásod melegében sütteti magát. fényed Őt is eltölti..

Hamiskás mosollyal rád kacsint. még közelebb kúszik hozzád … szinte hagyja megérinteni magát..

Pihegve, esdve  könyörög nektárodért. Megitatod, s hálásan tekint rád. Még közelebb kúszik. Már elérhetőnek tűnik.. ismét inni kér..

És te oltod szomját. Hiszen az a tekintet, az az odaadás, számodra bizonyíték..

Rád néz, de mosolya, már inkább fényeddel,  szomjoltó nedűddel eltelt, elégült mosoly.

Megsimítanád… de ő arrébb siklik. Rád kacsint, mintha azt mondaná:

        – Csodás vagy! Különleges! Egy gyönyörű színes pillangó, akinek fénye egekbe emel!!

Te boldogan veted föl fejed. Végignézel sérülékeny testeden, megcsodálod ragyogó szárnyaid. Most, oly sok idő után, kitárod őket, csak pompáznak.

Büszkén tekintesz körbe, a világod boldogaként. És akkor meglátod. Körülötted megannyi csodás pillangó!

Színesek és szürkék.  Mind őt itatják.

 S ő?? Ahelyett, hogy levetné végre viseltes gúnyáját,  eldobná hernyó-álarcát,  kérő mosolyát, mint halálos gépfegyver, ontja szerteszét!

Tölténye  megsebesít, megsértette szárnyaid….

Tétován felrepülsz, de már nem egy karcsú virágot keresel, hogy szépséged háttereként, akár festők múzsája lehess.

Csak kétségbeesve keresed nemrég levedlett hernyógubódat!

És mindennél jobban kívánod,  bárcsak visszatérhetnél a sötétjébe, ahol senki nem lát…ahová beordíthatád lelked!!!

Ahol te sem láthatod többé őt!

Ki pillangók nektárjából élete regényét szürcsöli…

Fentről, félig sértetten, félig szabadon, a magasból meglátsz valakit!

A napraforgó csodás tányérján ülve, téged figyel, követi kétségbeesett próbálkozásod.

Egyedül van, szárnya mintázata pont, mint a tiéd!

Mosolya olyan ismerős!! Láthattad már???

Kitárja szárnyait és szemét lehunyva rezgi feléd: Bátorság! Bízz bennem! Én itt vagyok,Rád várok. És a könnyű szellő kacagva ellopja imént levetett álarcát…

Ő az.. talán..

 

 

 

 

2 év 2 komment

Már tudom..

Többé nem fázom!

Mint megrakott kályha,

duruzsol bennem szerelmed.

S felenged jégkristályba zárt szívem.

Nincs kétely, hogy emésszen,

Nincs titok, nincs másik,

unottan ásít a csalás.

Beléd olvadok egészen…

Ahogy egy mederbe ömlik két patak,

s duzzadt folyóként halad tovább.

Mától a délibáb igazra fordul.

S a szivárvány tőlünk koldul színeket.

És úgy táncolunk éveken át, összefonódva,

mintha örökké szólna dalunk.

Tudom már!

Neked a Világ lehetek, s nekem Te az Egy!

 

2 év 1 Komment

Tűzvonal

Meglátsz..

Halánték veti a ritmust.

A tébolyult taktust, mit

a szív dobol.

Őrült ütem.

Sejt-háború

Bomba robban..

előretolt helyőrség romokban.

Szürkék esnek el,

…ha meglátsz..

2 év 2 komment

Hajnalon..

Szeretni jöttél..tudtam,

s gyűrött lapú életnaplóba 

festettél színeket, miként 

gyermek karcol apró kezével

fagyott hóba angyal szíveket,

mely egy kivételével 

kikelet jöttére illan..

Hajnal épp így szippant

bíbor ködöt, mit az éj, 

édes koncként lökött elénk,

s még szemhéjad szorítva,

idézed vissza, mit 

súgott a Hold. Keleti partra,

mint kóborolt csónakod?

2 év 2 komment

Először..

Édes pacsirták

Szívem húrjain cikáznak.

Hófehér végtelenbe révedek..

Ajkam még égetné a szád.

Szemhunyásnyi pillanat

Első-érintés varázs..

Kicsiny lélek-darab

Kér szívemben szállást.

Játékos gyermek,

Károgó varjú nem riaszt.

Mit szereztem, őrzöm..

Vágyszobámban maraszt.

2 év 9 komment

Egyszer..

Egy felhő vagy,

Mi takarhat Napot.

A Nap,

Ki fényesít csillagot.

Sodró ár,

Mi elmos tegnapot.

Lágy hullám,

Mi hitet adhatott.

Dallam vagy,

Csak kissé hamis..

Egy szép kép,

Festhetném magam is.

Szép kéz,

És simít, ha kérem.

Két ököl, 

Ki harcba száll értem.

Máglya vagy,

Mi adhat meleget.

Gyertyaláng,

De égeti kezemet…

Kenyér vagy,

Jó falat éhesnek.

Pohár víz,

Szomjazót menthet meg.

Finom kalács,

Az élettel fonva.

Jó óbor,

Eltéve alkalomra.

Édes méz,

Mi kipergetve nincsen.

Vers vagy,

Sorban szép szavak.

Szép emlék,

Mi örökre megmarad.

Rejtvény vagy,

Tán megfejthetetlen..

Édes kölyök,

komisz, kezelhetetlen.

Egy ajándék,

Titkos, kibonthatatlan

Egy szó vagy,

Még kimondhatatlan…

 

Konyári Mónika Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.