Én leszek házad, menedéked, erős várad, ha lesz mehetnéked a világba. Fáradj vándor s nálam leülhetsz, takaróm alatt pihenhetsz. Kezedet add kezembe. Leheld arcomat melegre, forrósíts fel, hevíts úgy, mint a kovács a vasat… Jajj, de rég nem láttalak! Kopogj [… Tovább]
Bizony ez is azokban az időkben esett meg, amikor még kanállal ették a rétest! Úgy igaz minden szava, ahogy itt ülök, mert szemtanúja voltam az esetnek! Hideg téli estén történt, mikor is összegyűlt a rokonság, közeli s távoli családtagok [… Tovább]
2011-ből Nélküled nem tudok én se írni, se meghalni már, visszeres lábaim égnek szép reggelen s fáradt délután. Kezeimen az erek érted dagadnak, hangod a fülemben édes szólam, magamnak. Miért a várakozás? Sok-sok hét s hónap után, [… Tovább]
Rolfnak, július 26-ig… beszáradt a tinta beteg a toll kusza a firka könnyes a tor Odavezényel a sors, ahol harcolni kell, mint a katonáknak; a hazáért, a szabadságért, az életért: saját magunkért. Vívjuk nap, mint nap, [… Tovább]
&nb
Vállamhoz csapódott egy kis szárnydarabkád, amikor leesett rólad, hisz’ közel repültél a Naphoz. Fogtam, hogy tarsolyomba tegyem talizmánnak. Aztán még sem. Nem kell a tollad. Nem hoz szerencsét. Ég vénül a Földdel, de én veled nem. Nincsenek közös történeteink. [… Tovább]
Csipke-finom intéssel, mosollyal arcán elindult. Átszőtte ruháját a lemenő napfény, fátyolkép lett a sziluettje. Könnyed volt, vidám. Lényéhez nem férkőzött a sötétség. Nem is tudott! Maga volt a Fény. Letette csomagját, amivel elindult. Nehéz tehernek érezte. Nem illett [… Tovább]
Kép: Badacsonyi Sándor: Gulliver Parány voltam, kis Gulliverként araszoltam az óriás erdőben, s napjaimat lisztté őröltem, mint malomban rozst a molnár. Kicsi lépteim integettek utánam. Nem voltam más, mint törpe szélütött, ki várta a hatást s őrültként bolyongtam [… Tovább]
Ajánlás: M.T. 2014. Ott vagyok, amikor ébredsz, az ágyadban melegségnek. Ott vagyok, amikor megszólal hangodban a női szólam. Ott vagyok, amikor főzöl s a teádból illat gőzöl. Ott vagyok, amikor festesz: a vásznadon, szép színtestben. Ott vagyok, ha nem is [… Tovább]
Nem gondol rám… átnéz rajtam, mint nyűtt ruhán… kihasznál … mint tűbe fűzött cérna – büszkén annak hittem magam néha – amivel a varrandó szép kelmét összeöltjük…de csak férc voltam, mit kitépnek, mint eldobandó segédterméket. Poharunkat sem [… Tovább]
