Rózsa Ibolya : Disznósajt

 

Bizony ez is azokban az időkben esett meg, amikor még kanállal ették a rétest!
Úgy igaz minden szava, ahogy itt ülök, mert szemtanúja voltam az esetnek!
Hideg téli estén történt, mikor is összegyűlt a rokonság, közeli s távoli családtagok karácsony közeledtével. Az apraja társasjátékozott dédivel, a kiskamaszok azonban elkéretkeztek egyik barátjuk partijába. Megbeszélték, ha kiszórakozták magukat, telefonálnak s autóval elmennek értük a szülők, ne kelljen a fagyos sötétben a buszmegállóban dideregniük a járatra várva…
Amikor ment a hívás, két szülő beült a korosodó, de még jól guruló Skodaba és elhajtottak a megadott címre: egy tehetős család hazához. Leparkoltak, becsengettek. Semmi mozgás, semmi zaj nem jelezte, hogy ott buliznának a fiatalok… Próbálták lenyomni a kilincset, s mint a mesékben: a kapu magától kinyílott! Nosza, a bátor szülők nyomban átvágtak az udvaron egy fényesen kivilágított ház felé. A nappali szoba teljes díszpompában, ám egy lélek sem volt sehol sem… Se gyerekhad, se felnőtt, senki! Ellenben szépen terített asztal s a kandalló előtt egy grill rács, rajta frissen sütött húsokkal… Az egyik kisasztalon pedig ínycsiklandozóan, csalogatóan illatozott és szemérmetlenül kínálgatta magát egy feltehetően közelmúltbéli disznóvágásból ideköltözött gusztusos disznósajt! Az egyik szülő (vagy éppen a másik, aki nem a sofőr volt) kissé már ünnepi hangulatban – néhány deci jóféle bor után – gyomra kívánalmának nem bírva ellenállni, levágott egy falatnyit belőle: csak kóstolás végett!… Gondolta, ha betoppan a házigazda, akkor sem kell szégyenkeznie, mert gyakorlott böllérként majd rögtön elbeszélget vele a disznóvágás tudományos rejtelmeiről… De oda bizony nem lépett be senki! Hahóztak, hangosan köszöngettek, de sehonnan sem jött felelet, a legaggasztóbb azonban a gyerekek eltűnése volt… Bár a házban lehettek bárhol, mert láttak emeletet, teraszt, úszómedencét; pince is akadt, talán lementek bort kóstolni?
Nekiindultak a házat felderíteni, ám akkor a disznósajt erősen nekibúsult az újbóli magánynak, amit a kissé kapatos szülő észrevett és szánakozva visszanézett rá: tekintetük felért egy „szerelem első pillantásra” szívbe markoló érzésével! Megtorpant, majd szülőtársa után indult, de valami láthatatlan erő visszahúzta… Nem, nem hagyhatja ott! Milyen árva szegény! Hirtelen gondolt egyet és megszánva a szomorkodó disznósajtot egy merész, gyors mozdulattal a téli kabátja zsebébe bújtatta. Jó szándék vezérelte (dehogyis volt ez lopás!), egyszerűen nem hagyhatta a szerencsétlen pompás disznósajtot magára!
Eközben valahonnan a gyerkőcök előkerültek, s a másik szülő biztatására, lévén késő már, megszaporázták lépteiket az autó irányába és haza indultak. Útközben a disznósajttal összeszerelmesedett szülő a hátsó ülésen, a sötétben óvatosan kiemelte a zsebéből és szeretettel megsimogatta kis kedvesét, megcsókolta, talán picurkát harapott is belőle, azután zsíros kezéből kicsusszant az a hamis és eltűnt előle…
Hazaérve a kis csapat kiszállt az autóból, fáradtak lévén hamar ágyba dőltek.
Másnap az autó gazdája a nappali világosságban meglepetten csudálta, mitől olyan fényes a hátsó ajtó kilincse s foltos minden, zsírfoltos!? Kinyitotta az autó ajtaját, s ugyancsak kikerekedett a szeme, amikor eltorzultan „rávigyorgott” a padlózaton egy széttaposott disznósajt! Vajon hogyan került az oda? Kezdett azonban derengeni egy esti kép a titokzatos házból: hiszen ott látott egy kisasztalon egy disznósajtot… Rögvest kérdőre vonta másnapos szülőtársát – amúgy atyafiát –, hogy mit tud ő erről?
Nade kedves olvasók, mit is gondolhattok ti? Elárulta-e vajon szerelmetes esti flörtjét, avagy kitalált mellé valami magyarázatot? A bűnét ugye nem tagadhatta le, nyilvánvalóvá lett, hogy a disznósajtot „elzsebelte”.
Azóta is évről évre minden karácsonykor előkerül a családban a történet, hogy zsebében pőrén elhozta a disznótoros csemegét.
S mi ebből a tanulság?
Ha házunkat őrizetlenül hagyjuk önfeledt ünneplésünkben, a disznósajtot zárjuk be a kamrába, vagy legalább tegyük egy zacskóba, ha netán egy éhes besurranó legközelebb ismét megkívánná és zsebre tenné!

Legutóbb szerkesztette - H.Pulai Éva
Szerző Rózsa Ibolya 113 Írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/