Rózsa Ibolya : Pont az i-n

2011-ből

 

 

 

Nélküled nem tudok én

se írni,

se meghalni már,

visszeres lábaim égnek

szép reggelen s

fáradt délután.

Kezeimen az erek

érted dagadnak,

hangod a fülemben

édes szólam, magamnak.

Miért a várakozás?

Sok-sok hét s

hónap után,

amíg évek is eltelnek

s már-már elfeledkeztem rólad –

hagyhattam volna

mindent ugyanúgy…

de kellettél,

a szavaid, a mosolyod,

mint rég

s felebarátként

is fogadtalak,

meg férfiként,

hogy érezze ajkam

a szád ízét

s mindent tégy

velem, mi

nővel csak tehető…

akkor a szúnyogok is

csak diszkréten

döngicséltek,

de ma még a

bőrömön piroslik az

összesnek csípése…

és nem fáj,

nem viszket, csak

mint tetoválást

őrzöm vöröslőn.

Bezárom a ládám.

Beletettem kincseimet.

Majd fölpattan a zár,

ha újra elém állsz,

miközben sütit majszolok…

Addig nem is

gondolok

Rád.

Az i-re tettem egy

pontot.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Rózsa Ibolya
Szerző Rózsa Ibolya 113 Írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/