Novella

A harmadik megoldás

  — Az Isten is megvert magával! — hogy lehet valaki ekkora tulok? — fordult el Borbíró százados a sült halként bámuló Gaál kadéttól, s az ablakhoz sétált. Kedvetlen lebámult a kihalt kaszárnyaudvarra. A laktanyaépület főkapuja előtt, az ázott fekete-sárga [… Tovább]

vegyes

Megáradt a patak

Vers     Nem hagyja magát az áradó patak, kicsinek látszik, nagy benne a harag. Mérgesen morajlik, és félek tőle, hatalmas vizet indít a rétekre. Nem ismerem, csak a szelíd patakot, ott a völgyben soha meg nem támadott. Beírta vizes [… Tovább]

Humor

Kádjelenet

Most épp fürdővízbe loccsanva kérsz, ülnék a kád másik végébe, arccal feléd. Sompolygó macskalány leszek. (A habon meztelen, szőrt borzol…) Kinyílok lassan, közeledve vágyéletemhez, a popón ring kérdőjelem. Vajon e habok, illóolajok és a test képesek ajzani, vagy ez inkább [… Tovább]

Vers

Isten

        Ahonnan minden ered, ahol minden mélységesen tiszta, onnan érkezünk e földre s odamegyünk vissza.   Ha ő a forrás és az ember patak, közösségünk égszín óceán. Így térünk vissza hozzá folyton – felhők fátyolán.   . [… Tovább]

vegyes

Csókolom

,,Lány-Fu” kérésére, az ő gondolataihoz csapódva, azokat egy darabon elkísérve   Kedves Attila, bocsáss meg, egy kicsit sok a méz ebben az írásban ahhoz, hogy besorolhatnám valamelyik prózai kategóriába. Kérlek, ha gondolod, tedd a naplódba.   Rád gondolok. Most, éjjel [… Tovább]

Vers

fejjel homokban

  Mikor kintről vetődik ránk Hazafiatlan árnyék Ajkunkat harapdáljuk S negyed bérért Maszatolunk tovább     Pedig közel’g a holtidény Mikor a csapda széttapos S a fala-sincs hazában Ki végig hű marad Lesz majd otthontalan

Vers

Hatvan?

          Z.T-nek   Szolnokon született akárhogy tagadja Abony felnevelte itt tartja szív-csakra seholsincs otthonát tette Csabára Pestre onnan is költözések papírvárosba versbe változás előtt megint kópésan tagadja szeretni fogja ott is a város apraja-nagyja kicsikét időz tíz év [… Tovább]

Vers

Szükség

    Kérlek, ne érj hozzám mégis szeress nagyon, minden érzés mozdulatlan fekszik az ágyamon, törékeny testem simogassa ajkad, de csak úgy a távolból, mint virágot a szél, mégis érezzem ahogy hozzámér.