Kui János : Megáradt a patak

Vers

 

 

Nem hagyja magát az áradó patak,
kicsinek látszik, nagy benne a harag.
Mérgesen morajlik, és félek tőle,
hatalmas vizet indít a rétekre.

Nem ismerem, csak a szelíd patakot,
ott a völgyben soha meg nem támadott.
Beírta vizes emlékét lelkembe,
madár, s a hal is kegyesnek ismerte.

Patakocska, csörgedező folyócska,
soha nem állok morajló utadba.
Papírhajót tettem csöndes vizedre,
szerelmes levél volt belehelyezve.

Most valamivel megharagítottak,
neved lett a “mérges, romboló patak”.
Ilyennek én soha nem ismertelek,
bárhová is megyek, magammal viszlek.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kui János
Szerző Kui János 186 Írás
Névjegy Hogy Kui vagyok és János, ennyi legyen elég, szegény ősök gyermekének kincse a szerénység.