Költs, bármit! A vers Himnuszát,a szerelmet, a láthatatlan fokok lépteit,a szóvá tett, sokká lett sorsok kórusátkezdettől a refrénig. S értsd meg, a szó szapora bogarát,kúsznak, másznak, szállnak és zuhannak.A szív dobogó hangzatát,mit kiszülsz, át kell add [… Tovább]
Zajácz Edina írására Ott vagyok veled, ahol a Holdfogytában is csak rád gondolt.Amerre könny és mosolybékésen egybeforr.Annyira szeretnélek,annyira csak,ahogyan a magos levegőégmegtartja tenyerén a madarakat.
Talán sosem volt költői vénám,ülök a papír előtt most bénán. Te rút, kísértő, kóros képzelet,szívembe tűzöl szöggel képeket. Mi végre tennék olyat tinéktek,hogy hamis gyöngyöt szórnék elétek?Dühös szavak fészkelnek agyamba,lávavers olvad körém, s magamba. Valaki lökne, hogy induljak [… Tovább]
Könyveim sorsát kérdezem, de a menny nem felel nekem, / és még ha százszor kérdem is, és még ha kőbe vésem is / e verset, akkor is tudom, hogy nincs ott irgalom, ahol / a másodpercek sarka jár, oly csendben, [… Tovább]
Paul Verlaine Ismerős álom Gyakori ez a furcsa, megrázó álmomEgy nőről, aki szeret, s én is szeretem,Ő mindig ugyanaz, de sosem teljesen,Egészen mégse más, és szeret, érti világom. Mert ismer engem, áttetsző neki szívemEgyedül neki, sajnos! És ez a bajom,Egyedül neki, hisz [… Tovább]
Denise Levertov Dal Istárhoz c. verséhez1 Vágy sötétjében Torkunkban röfög A hold Majomkenyérfák árnyaiba kapaszkodó Szeptemberi hajnal Nehezen lábra álló perceken Vigyorog A leszbikus Jodie Mindent megtesz Mel spermájáért2 Felszedett sínek állnak ki a jövőből [… Tovább]
Ki hagyja örökségül vesztett harcállásait, a zuhanást minden korláton át, a sót, amint kristálylik a sebben, az amputált szárnyak csonkjait, megélni Isten hiányát belőlünk hitelesebben ki tudja itt — s ki képes nála vakmerőbben (völgymenetben sem lett szerényebb) ormokra [… Tovább]
MÉLYSZÁNTÁS Fortyog a hazugság, az kevesek tudják, akik kijelölték a pokloknak útját. Azon kóricálunk, megroskad a vállunk, s alig vesszük észre, ha egyhelyben állunk. Kötjük, szorongatjuk rossz gatyáink korcát, s világgá lopódzik lassanként az ország. [… Tovább]
Ha bús szíved, nevess talán kit érdekelne zord magány mitől gyötrődsz – kiálts nagyot s ki társad rég, a puszta tér megmutatja, hogy mennyit ér a kétség-oldó kínszavad: Segíts…!
