Vers

Csak ne mondd

  Fátylas éj hasal a háztetők kormos vörösére,szélcsendjében lombvacogva áll a nyárfa-sor, pergő levélsátrán holdvilág szitál, távolabb vonat szalad az állomásra, a peronhoz érve majd lassulón, elnyúlva zakatol.Árnyékok fekszenek lépteim nyomába, rebbenésnyi érintésed ül a vállamon, ujjaim hegyén lóg bőröd [… Tovább]

Vers

Költs

      Költs, bármit! A vers Himnuszát,a szerelmet, a láthatatlan fokok lépteit,a szóvá tett, sokká lett sorsok kórusátkezdettől a refrénig.   S értsd meg, a szó szapora bogarát,kúsznak, másznak, szállnak és zuhannak.A szív dobogó hangzatát,mit kiszülsz, át kell add [… Tovább]

Vers

Holdudvar

Zajácz Edina írására     Ott vagyok veled, ahol a Holdfogytában is csak rád gondolt.Amerre könny és mosolybékésen egybeforr.Annyira szeretnélek,annyira csak,ahogyan a magos levegőégmegtartja tenyerén a madarakat.        

Vers

Talán

    Talán sosem volt költői vénám,ülök a papír előtt most bénán. Te rút, kísértő, kóros képzelet,szívembe tűzöl szöggel képeket.   Mi végre tennék olyat tinéktek,hogy hamis gyöngyöt szórnék elétek?Dühös szavak fészkelnek agyamba,lávavers olvad körém, s magamba.  Valaki lökne, hogy induljak [… Tovább]

Fordítás

Paul Verlaine: Ismerős álom

 Paul Verlaine Ismerős álom Gyakori ez a furcsa, megrázó álmomEgy nőről, aki szeret, s én is szeretem,Ő mindig ugyanaz, de sosem teljesen,Egészen mégse más, és szeret, érti világom.  Mert ismer engem, áttetsző neki szívemEgyedül neki, sajnos! És ez a bajom,Egyedül neki, hisz [… Tovább]

Vers

Zuhanás

Denise Levertov Dal Istárhoz c. verséhez1     Vágy sötétjében Torkunkban röfög A hold   Majomkenyérfák árnyaiba kapaszkodó Szeptemberi hajnal Nehezen lábra álló perceken Vigyorog   A leszbikus Jodie  Mindent megtesz Mel  spermájáért2   Felszedett sínek állnak ki a jövőből [… Tovább]

Vers

Nem lett szerényebb

                                                    Ki hagyja örökségül vesztett harcállásait,                                                    a zuhanást minden korláton át,                                                    a sót, amint kristálylik a sebben,                                                    az amputált szárnyak csonkjait,                                                    megélni Isten hiányát belőlünk                                                    hitelesebben ki tudja itt —                                                    s ki képes nála vakmerőbben                                                    (völgymenetben sem lett szerényebb)                                                    ormokra [… Tovább]

Vers

Mélyszántás

MÉLYSZÁNTÁS     Fortyog a hazugság, az kevesek tudják, akik kijelölték a pokloknak útját.   Azon kóricálunk, megroskad a vállunk, s alig vesszük észre, ha egyhelyben állunk.   Kötjük, szorongatjuk rossz gatyáink korcát, s világgá lopódzik lassanként az ország.   [… Tovább]