Böröczki Mihály - Mityka : Mélyszántás

MÉLYSZÁNTÁS

 

 

Fortyog a hazugság,

az kevesek tudják,

akik kijelölték

a pokloknak útját.

 

Azon kóricálunk,

megroskad a vállunk,

s alig vesszük észre,

ha egyhelyben állunk.

 

Kötjük, szorongatjuk

rossz gatyáink korcát,

s világgá lopódzik

lassanként az ország.

 

Mindig akad gazdag,

mindig akad fényes,

mégis szegényedik

ez az ezeréves.

 

Félre iskolázott,

se hite, se bére,

mégse számít mások

euro centjére.

 

Keservét mulatva

pénzt tesz a vonóba,

s köré gazdagodik

lassan Európa.

 

Szívós, szittya faj volt,

dologra se tétlen,

a neki teremtett

Kárpát-medencében.

 

Itt a hon az otthon

– s ősei vert földjén

ez van mélyre szántva,

mint íratlan törvény.

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.