Nap: 2014.09.01.

Teoréma I. Ó, elvek! Miket az élet meghalad, visszanéz, és így szól: Kelletek nekem – annyiszor a tetthez, pedig hányszor is, az ítéletnél húznak elő bennetek – kúszó növénynek karó, hogy ne dőljön, ég felé egyenes – s körbenövitek a [… Tovább]

  Pillekönnyű ébredés,ha szemem épphogy nyílik s az a rés első percen Téged lát,mint fénykép örökíti meg még álmos arcodon bársonyrózsaszín mosolyát.      

    Felhős terepen voltam az elmúlt napokban. Hallgassam el? Foglakozását, intelligenciáját tekintve depressziós (n)agyon. Szedem rá jó házimunkám, eredményes is, kivasalhatom most rajta magam, ismét ősz van és esik. Bezzeg sárkánylángot fortyogón is tudom, mekkora kihívás ez a nem [… Tovább]

    Szűkül a tekintet és szűköl a kuvasz,A látóhatáron az Ősz jár, a ravasz.Borzong a délután, mossa rút zivatar,Elázott teljesen, nem tudja, mit akar.Szedegetem még tűnt napok cserepeit,Enyém a pillanat, a színek, és te itt,De jő a förgeteg, oldja [… Tovább]

Zengő   Úgy leptek el, mint a buzgó méhek az édes mézet, zsong a tavasz, összegyűlnek a hangyabolyok felriad a nyugalom apraja-nagyja, ma ismét egy hangya vagyok, a világ porszeme, pici, védtelen, szorgos, hajt a rögeszme;   addig dolgoztam, amíg [… Tovább]

  Már  nem  kell  a  csókjaim  zamata  senkinek,  többé  nem  ébresztek  sóvár  lángú  vágyakat,  nem  vár  egy  kecsegtető  mennyben  felhősziget  –  csak  (el)hullok  az  időben  lassan,  álmatag,    és  nem  érek  anyaföldet,  se  vad  poklot  én  –  vándorlásom  a  nemlét [… Tovább]

  Hiszek az Istenben, Isten is hisz bennem, mégis se nem értem, mi végre van lennem.   Akkor is jelen volt, ha én nem kerestem, akkor is szeretett, mikor nem szerettem.   Mindenhol ott honol, bár senki se látja, megy [… Tovább]