Horváth Nóra : Letört

Zengő

 

Úgy leptek el,

mint a buzgó méhek az édes mézet,

zsong a tavasz,

összegyűlnek a hangyabolyok

felriad a nyugalom apraja-nagyja,

ma ismét egy hangya vagyok,

a világ porszeme,

pici,

védtelen,

szorgos,

hajt a rögeszme;

 

addig dolgoztam,

amíg elégedett nem voltam a jó életért,

imát csápoltam mindennapi, minőségi betevőért,

büszkeségem dagadt, csak dagadt,

morzsákból a merő semmi jutott nekem,

így hát méltán kérdezheted tőlem;

miért vagyok letört,

üvegszilánkokká törhet-e a könny? 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth Nóra
Szerző Horváth Nóra 87 Írás
"Egyedül birkóztam meg a megfelelés legádázabb ellenségével, már mondhatom, hogy veled, győzött az öntörvényű jelen, a múlt diktatúrája felett." (Mint... c. versből részlet, 2013).