Schifter Attila : Bohémflegma


 

Már  nem  kell  a  csókjaim  zamata  senkinek, 

többé  nem  ébresztek  sóvár  lángú  vágyakat, 

nem  vár  egy  kecsegtető  mennyben  felhősziget 

 csak  (el)hullok  az  időben  lassan,  álmatag

 

és  nem  érek  anyaföldet,  se  vad  poklot  én 

 vándorlásom  a  nemlét  kínja  elől  örök   

tegnap  dráma  voltam  ( holnap  tán  egy   poén ) 

de  ma:  hajnali  fénypollenekkel  flörtölök. 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 144 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.