Marthi Anna : Felhős terep

 

 

Felhős terepen voltam az elmúlt napokban.

Hallgassam el? Foglakozását, intelligenciáját

tekintve depressziós (n)agyon. Szedem rá jó

házimunkám, eredményes is, kivasalhatom

most rajta magam, ismét ősz van és esik.

Bezzeg sárkánylángot fortyogón is tudom,

mekkora kihívás ez a nem beteg szorgalom.

Néha azt kívánom – persze ez komolytalan –

lennék inkább művész, dohos, poros papír-

hegyek között elvarázsolódva szent álmain.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak