Rózsa Ibolya : Lepke mű-vésznő

 

 

Csipke-finom intéssel, mosollyal arcán elindult. Átszőtte ruháját a lemenő napfény, fátyolkép lett a sziluettje. Könnyed volt, vidám. Lényéhez nem férkőzött a sötétség. Nem is tudott! Maga volt a Fény. Letette csomagját, amivel elindult. Nehéz tehernek érezte. Nem illett légiességéhez. Átlebegett az öntelt, irigy szavak fölött, át a réteken, hegyeken. Pilleszárnyakat növesztett s ellibbent a messzeségbe…

Legutóbbi módosítás: 2014.03.07. @ 12:46 :: Rózsa Ibolya
Szerző Rózsa Ibolya 113 Írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/