Nap: 2014.03.25.

  Fehérben feketén átállok a sötét oldalra, és napestig hempergek a sötétség  mocskos dagonyájában, ösztöntől hajtva átgázolok  a tömeges gyalázatoskodásokon,  zihálva tetézem végetnemérő ádázságaimat.   *** Éjente halántékomat a hűvös tükörhöz szorítom,és szédülve levedlem a szénfekete gúnyát magamról,  leoldozom a [… Tovább]

Elveszett órák Csapdába zárva Áll az idő Vagy csak úgy érzem Egyszer mégiscsak szabadulok a fogságból   Új nap virrad Újabb órák, percek Futnak el mellettem De sosem velem   Hogy hol a vége? Én még nem látom… ——————————-   [… Tovább]

  Régies volt,vályogveríték szalmával kevertmeszelt fal, csak úgy,ásóval faragott szemlélet.Szerettem az egyik szegletét,ahol az a régi ásott kút voltgémmel, mérleg meredély. Olykor csak az eget néztem,s közben faragtamfűzfasípot, beszélni taníthatófakérget. Szerettem az árnyékát,illatát a hátsó kertnek,de már rég elbontották,a telek [… Tovább]

Jávorka Csaba festményére   A hű Argosz fénytelen szemében közömbösen iramlik el a ködbefúrt tájak sora. A nimfák barlangjában őrzött kincsek szikrája nem oldja fel a múlt emlékeit. Hiába véded szívedben a koldus köszvényes lábára száradt hegeket. Hiába szakállad morzsáira [… Tovább]

saját fotó Ha akarod                             Koosán Ildikó  Üzent, várni fog, bár engem nem szokottsenki fi a, soha. (Ott áll majd kopott,rövid kabátban, fején gyűrött kalap.)Hívtam tegnap este, ha otthon marad, majd máskor, talán egy őszi délutántalálkozunk. Féltettem. Néha sután,– akár első randiján a [… Tovább]

Aki csak vonyít borzas kutyamód eltelve múlttal, jövővel,- vonyít-borzas-kutyamód-eltelve- valahogy nem áll össze ez a kép… Felesleges, és túlírt kép… örül jóllakottan, s jóllaktat,jóllakottan-jóllaktat… hát, lehet hogy így van,de versben… így… nem elegáns… akkor is, ha beledöglünk. Védjegye, mindent megélt [… Tovább]

  Bennünk fut az idő, s törünk ezer részre, minél több rész – inkább látunk az egészre!   Éjjel lámpát kapcsol, pirít a sötétre. Könyvet lap-lapoztat a halálos tétre.   Nem nyer semmit rajta,    magát veszni hagyja. Cifrázza a csöndet, [… Tovább]

  Júdás, Júdás elárultál, mint a kereszt, majdnem úgy fáj, szerettelek, s te is engem, csókod tőr lett a szívemben.   Szegény Jézus, nem vagy Isten, szavaidnak mégis hittem, úgy gondoltam, talán egyszer a szerencse engem meglel.   Júdás, Júdás [… Tovább]

Kép: Rubens – Vénusz a tükörben     Muraffy Zsófia vagyona kúria, kancsóból issza borát. Tomporát félteti, egy férje sincs neki, ki döngetné oldalát. Levelem kékülő virággal készülő, pecsétem viasz lészen. Úri mód öltözök komód és fal között – szavaim [… Tovább]

Egy Slam Poetry versenyen elhangzott szövegem megközelítőleg legpontosabb lejegyzése.     Össznemzeti körképünkből, kikerül a küzdelem.Kiköpjük, kinek kell? Ezzel a hirtelen,határozott mozdulattal könnyedén, szinte fájdalommentesen amputáltuk kultúránk lábait. Balassit hagyjuk is a picsába,Petőfi otthon, párnák közt hált hiába.Mondjuk így meg [… Tovább]