Egyéb

Egyébként személyeskedve

      Kihámoznám lelkünk a fájdalom nagyságából. Fényevő titok szerelmesnek lenni. Ha nem szeretsz, vagy halálodon vagy, vagy nem nőttem fel. Önteltség lenne, ha az önbizalom foncsorai közt magamat percenként feláldozom? Tisztaszívből szeretlek, ahogy nap, mint nap kőművesek kenegetnek [… Tovább]

Vers

Valami hiányzik

http://youtu.be/QCCy3Mqr5N8   Kerestem gömbölyű éjben, széteső estékben, fűszál hegyén, ringó harmaton. Beleköltöztem, de  értetlen hajoltak rám didergő hajnalok. Karnyújtásnyira voltak  fényt-csorgató  füzekbe  öltöző nappalok, de valami mindig  visszatartott, hogy szívekbe nőjek időtlenül. Bimbó helyett rólam csak tüskéket törtek. Valami hiányzik [… Tovább]

Humor

Válogatós Fáncsi

Gyurka hiába nyugtatta feleségét, hogy olyan szakácsnő, mint nagymamája, még nem termett kerek e földön, nehéz szívvel hagyta ott kislányát. Sára-Dédnagyi pedig fiával és unokáival szerzett tapasztalataira támaszkodva csak mosolyogta az aggályokat…   Válogatós Fáncsi     Lisznyópatak egy kis [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 21.

  21.   A nap hátralevő részében Margit úgy viselkedett a munkában, mint egy kisgyerek. Izgett-mozgott és állandóan az óráját nézte, mikor lesz vége a napnak. Délben, amikor a kollegákkal ment ebédelni, egyikük meg is kérdezte: — Mi van veled, [… Tovább]

Vers

– csalogató –

Fotó: saját     Gyere közelebb, csak nyugodtan! Elférsz. A jónak mindig van mellettem szusszanásnyi hely. Ne kérdezz folyton butaságot – ez a szerelem.   Talán nem mozdít hegyeket folyton, és nem hoz áradást, de a szerelem így szép, nem [… Tovább]

Vers

Ígéret

    Ma  hajnalban gyönyörű  volt  a  Hold –  a  devoni  cheddar  színére  érve  – dús  kertek  alatt  lopóztam  el,  ahol nyári  szerelmek  illata  fonódott  a  szélbe. Valami  könnyű  bűvölet  jött  elém, az  ernyedt  éjszakát  a  kelő  nap  átkarolta, mint  [… Tovább]

Vers

fájdalom

Tercsinek szeretettel     egyenes tartással állfélig hunyt szemmelkonok elszántsággalviseli sorsátmérhetetlen fájdalomszorítja torkátkönny nem oldjaazt nem lehet kisírniami benne feszülüvölteni kénebele a világbaakkora erővelhogy a földbeleremegjende ő csak állegyenes tartássalfélig hunyt szemmelkonok elszántsággalki kell bírniKI KELL BÍRNI!miattahogy büszke legyen ráhadnagy [… Tovább]

Vers

Tipikus tavasz

    Az utcára lépve, egy zúzó fényű reggelen, a pacsirtákat elnyomva ordítottak szemem felé a tavasz melegébe pólyázott, újszülött faágacskák s a rügyek.   A kápráztató fény, zsivajukról lepattanva, a házak falán, betöltötte a teret, a méhek zümmögve, virágpor-táncot [… Tovább]

Vers

Stelázsi

A spejz lelke volt – a fal mellett állva, az anyám dunsztolt kincseit vigyázta, az egész néhány deszkarab volt csak, öt-hat vízszintes, lélegező polcnak, két függőleges, hozzáértő kézzel megillesztgetett, tartós eresztékkel, a falunkban élt, dolga téve, száz szám, mint deszkalak, [… Tovább]