Vers

Veled maradok még

  Ölelj  magadba  kedves,  most; míg  erőtől  duzzadunk,  ’s  a  karunk nem  csontra  ernyedt,  laza, megfáradt  izmokra  száradt  bőr, mely  alatt  a  lelkünk  visszajárva  repdes  haza pislákoló  hajnalokon,  ha  szeretni  akarunk. Hajdani  kerekded  vidámságunk  teltét csak  együttlét – emlékfotók  őrzik [… Tovább]

vegyes

A széltündér

  Csillagszérűn léptetek szél hozza az éjfelet, bújik a Hold is már. Hét sárkányok alszanak, hallgatnak a ködfalak. Kúszik a fellegvár.   Zengő hat húrt pengetek, fellegajtón zörgetek, Szélike engem vár. Hét toronyban míg dalol, gyűrű csörren valahol. Ej, de [… Tovább]

Vers

Megoszt a sors

    Bal fülembe súgod, ne hallja meg a jobb, hogy lesz erény a bűn minden jónál valóbb, s utolsóból első,  bár semmihez se ért. Mit kell tenni annak,    aki szívet cserélt.  Jobb szemembe nézel, higgye a bal mindazt,  [… Tovább]

Egyéb

A képzeletbeli

Kövér cigányasszony kinézetem, szürreális lényem, az lennék, akit az álmodozás mindig utolér? Egy kép bennem azonban lassan körvonalazódni kezd. A férfié, aki a párom. Van időm elképzelni őt, amíg harmónikus, sovány nővé leszek. Sokkal több Bachot hallgat… Ősi iratokból öltözködik. [… Tovább]

Vers

Magammal szemben

  szemben állok önmagammal könnyűnek talált az isten hiába küzdök falakkal ahogy gyilkos küzd a priccsen ahogy gyilkos küzd a priccsen betonba törli a lelkét enyémet vásárra vittem alkudhat rá az ellenség alkudhat rá az ellenség kezében fordulhat kocka te [… Tovább]

Vers

Hetedik pecsét

Valamikor Zöldebb volt a fű És a fény is fénylőbb De most Árny esik árnyra És egyre feketébb Az éhezők És gyilkosok arca   Házunk táján A régi mezőknek Nincs már Mértana Csak tehetetlenségünk ragyog   A Bloody Mary-t A [… Tovább]

Vers

Vidám a reggel

tükörszonett Vidám a reggel                         Koosán Ildikó                          I Víz fölé csalja széles játszi kedve, delfin jön fürgén versenyt siklani,napsugár indul május-reggelente az égbolt csúcsát meghódítani. Egy csiga félénken házából kiles,lombot fésül a [… Tovább]

Vers

Fekete

A kávéillat – egy piciny mákony -, csipke-könnyen leng a függönypánton, de ráégett a keser’ szemekre ültetvények vért izzasztó rendje. Kávézamat sem juttatja észbe, hány gerinc tört eddig ketté érte,  ahhoz, hogy egy csészényi mosolyban fejfájással legyen ellenpontban. Urak dolgát [… Tovább]

Vers

Egyedül

kép: saját   Nyílnak már a tulipánok, kertemben feketerigó énekel, fölöttem vadkacsák szállnak, az aszfalton alaktalan árnyak, suhannak nesztelen.   Arcomra magányom feszül,félénken ölelem az első napsugarat,testemhez ér és megsimogat,sohasem voltam még ilyen árva,sárga nárciszok között. Szemeimben az ég végtelen [… Tovább]